Lord Mac-Millan Dagobert valóságos ujabbkori Krözus volt. Hozzá adva még
Dáriust és Polykratest is, a kiknek elvesztegethetlen mennyiségű
kincseik valának. S ha még Midást is hozzávesszük, a kinek a keze
érintésére minden aranynyá változott: akkor mindent kimerítettünk, a mit
a mythologia és história hasonlatosságok dolgában kezünk ügyébe
engedett.
És mégis rajta kellett megtörténni a házasságnak – éhségből.
A mylord a zöld sziget lakója volt; törzsvagyonát irlandi fekvőségei
képezték, de azokon kívül Skócziában is voltak anyai örökül kapott
uradalmai; Londonban egész utczája bérházakból. De azonkívül is értett a
pénzcsináláshoz, s mindenben szerencséje volt. Bankokat és tengeri
hajózási társulatokat alapított; üres, elhagyott telkekre piaczokat
épített; kőszénbányákat nyitott; versenyparipák számára idomító istállót
tartott, a lóversenyeken mesés összegekkel állta a fogadást;
kávé-ringeket, gabona-ringeket csinált, szövetkezve a termelőkkel s
fölcsavarva az árát az élelmi czikkeknek. És minden sikerült neki – soha
sem vesztett rajta a vállalatain. Mint a jó gyereknek, csak a csizmáit
kellett kitenni az ablakba este, hogy a Mikulás reggelre telerakja
ajándékkal.
Ő maga nem látott az ügyek után: azokat végezték a bankárjai, ügynökei,
csendes társai. A mylord, mint igazi nagy úr, csak a pénzelköltéshez
látott s abban azután valódi virtuóz volt.
Szüntelen utazott, a legnagyobb kényelemmel. Még akkor nem voltak
vasuthálózatok a kontinensen, a század első felében. Mindenüvé a saját
fogatain járt. Hordott magával orvost, házi káplánt, felolvasót,
titkárt, szakácsot, komornyikot, zenészt, rajzolót, vadászt, szerecsent.
A hol megtelepedett, első dolga volt jótékonyságot gyakorolni; a
szegények leghamarább megtanulták a nevét. Rendesen egy olyan házat vett
a városban (soha sem bérelt lakást, mindig megvásárolta a házat), a mely
magányosan állt, kert közepén; azt saját kényelmére átalakíttatá,
kápolnát is rendezett bele, a hol reggelenkint a káplán misét tartott,
melyen minden utitársnak ott kellett lenni, a szerecsent kivéve, a ki
magát Mohamed hívének vallotta.
Myladyje is volt a mylordnak, a ki csak lefátyolozott arczczal volt
látható a nagy világban; mindenütt a mylord oldalán: hintóban, szinházi
páholyban, lóversenytéren. Bizonyos, hogy nagyon szerették egymást, vagy
nagyon féltékeny volt a kettő közül valamelyik a másikra.
Csak az volt a feltünő, hogy nő-cseléd még sem volt az egész utazó
háztartásban.