Nagytiszteletü Scrogs Melchizédek úrnak volt egy leveli békája, mely egy
befőttes üvegbe ideiglenesen véglegesítve, meteorologiai észleletekkel
töltötte a legtöbb idejét. Mint tudvalevőleg minden szaktudós, úgy
mister levelibéka sem adott sokat a viseletére. Nem csak hogy a vízben
úszkálás alatt; de még mikor a lajtorján felmászott is, a
legkezdetlegesebb követelményeit is az illemnek figyelmen kivül hagyta.
Ez alkalomból tünteté ki miss Dezdemona szabászati tehetségének
kifejlett voltát s egyúttal erkölcsi érzületének alapszinezését: egy
darab zöld selyemből a legtökéletesebb úszó jelmezt varrva a hidegvérü
természetbuvár számára.
– No már most be lehet hívni a gyerekeket, fel van öltöztetve a leveli
béka!
Azonban nem a leveli békáról van itten szó; hanem egy, az öltözködés
tudományát nagyon is alaposan értő egyéniségről, a kinek a neve mister
Caracalla Snobbings.
Egyike a legveszedelmesebb fajtáknak, a kik előtt semmi sem szent; még a
női ártatlanság sem.
Eszközei voltak a bűnös vállalkozáshoz, felkunkorított bajuszán,
középütt választott haján s a halántékait ékesítő sechsereken kívül,
mesés nagyságú s számokban alig kifejezhető kincsei.
A szép bibliaolvasónőt régóta kiszemelte mister Caracalla Snobbings
legközelebbi áldozatául. Szinpadról elcsábítani egy szép leányt már
nagyon elcsépelt thema; hanem a kathedrából elcsábítani: az már valami!
Egy hölgyet, a kinek kezében a biblia, háta mögött az oltár, előtte a
keresztelő medencze.
Azt előre is tudhatta mister Caracalla, hogy a Mammonnal e helyen győzni
nem lehet. Tehát mit fundált ki ördögi praktikával?
Felöltözött szegény theologus diáknak, kopott nyári paletotban: így
állított be a nagytiszteletü Scrogs Melchizédek házához, kegyes
pártfogásáért esedezve. Olyan ostobának tette magát, hogy mr. Scrogs
elhitte neki, hogy papnak készül. Oda fogadta az ifjút a házához s
ingyen oktatást és ebédet adott neki.
A széplelkű miss Dezdemona olyan szeretetteljesen bánt a szegény,
elhagyott ifjúval, mintha csak édes testvére lett volna. Az ebédnél ő
rakott a tányérjára. Egyik nap volt rostbeaf burgonyával és heringgel;
másik nap volt hering rostbeaffel és burgonyával, harmadik nap burgonya
heringgel és rostbeaffel. Mikor aztán misster Caracalla Snobbings úgy
találta, hogy már többféle variatiot ez a tárgy meg nem enged: egy este
egy nyitott levéllel a kezében s könyekkel a szemeiben belépett mr.
Scrogs dolgozó szobájába, ezen szavakkal:
– Atyám! Most kapom a lesujtó hírt, hogy az én szeretett nagybátyám,
misster Gossippy Senakérib halálán van, s engemet óhajtana még egyszer
látni.
– Akkor ne késsél fiam; indulj rögtön. Hol lakik a nagybátyád?
– Chicagóban.
– Chicagóig a vasuton harmadik osztályú jegy ára öt dollár. Adok neked
tizet, hogy vissza is jöhess.
– Óh atyám! hogy fogom ezt neked visszafizethetni?
– Te rá fogsz emlékezni a tartozásodra, majd ha egyszer sok pénzed lesz;
én bizonyára el fogom azt felejteni.
S még egy shawlt is adott neki az útra.
Miss Dezdemona pedig belecsempészett a zsebébe egy jól præparált
sandwichtset utravaló eleségül.
Egy hét letelte után pompás új divatú phaeton állt meg nagytiszteletü
Scrogs Melchizédek úr háza előtt. A hintó elé tizennyolcz egyforma szinü
telivér paripa volt fogva, s azokat ő maga hajtotta: mr. Caracalla
Snobbings.
Alig lehetett ráismerni, mint a hernyóból kibontakozott pillangóra.
– Atyám! szólt ragyogó orczával az ifjú: ime lássad az új Caracalla
Snobbingset. Az én dicsőült nagybátyám, mister Gossippy Senakérib
engemet tett általános örökösévé: rám hagyva tiz millió dollárnyi
vagyonát.
– Már most hát az én tíz dolláromat is megadhatod.
– Azt nem teszem: sőt örökké magamnál tartom, hogy holtomig adósod
lehessek: mivelhogy annak köszönhetem ez örökségemet, hogy a te gondjaid
alatt készültem istenes pályára. Én e tiz dollár adósság kamatjai
fejében tégedet és egész családodat, a ki csak hozzád tartozandó, örök
időre úri kényelemben foglak eltartani. Részesíts abban a nagy
boldogságban, hogy ülj fel a phaetonomba, mélyen tisztelt leányoddal,
miss Dezdemonával együtt, s tekintsd meg a nagybátyám által rámhagyott
falusi palotát Brooklyn mellett, melyet otthonul szántam.
Mister Scrogs azt mondta, hogy ha leányának nincsen ellenvetése: ő felül
a hintóba. Miss Dezdemonának pedig nem volt ellenvetése.
Mikor fel kellett kapaszkodni a hátulsó ülésbe, azt kérdezé mister
Scrogs mr. Caracallától:
– De már ugyan mondd meg, mért nem fogattál husz lovat a kocsid elé?
– Azért, mert a nagybátyám, a megdicsőült Gossippy Senakérib
végrendeletében meghagyta, hogy tizennyolcz lónál többet ne foghassak
soha a kocsimba.
– Akkor nagyon helyesen cselekedtél, ha a megdicsőült végakaratát
tiszteletben tartottad.
S ekként vitte végig Brooklynon a methodista papot s annak szép leányát
a gonosz szándékú férfiú, tizennyolcz lovat hajtva a kocsis ülésből.
Egy hónap mulva aztán visszaküldte őket New-Yorkba egy fél lovas cabon.
Hogy mi történt a tizennyolcz paripa, meg az egy szál dikhencz között
eső idő alatt: arról nem szükséges gyerekek előtt beszélni.
A gonosztevő bizonyosan házasságot igért a szép miss Dezdemonának; de
nem volt rá tanu: jobb lett volna, ha nem igért volna neki házasságot,
de lett volna rá tanú.
Az öreg úr sejtett valamit.
Tizennyolcz lóval érkezni, fél lóval visszatérni: erre Dániel próféta
azt mondja, hogy «kutya van a kertben.»
Mikor hazaérkezve, beléptek a szobába, miss Dezdemona meglátta az
üvegben a leveli békát, a gonosztevő kibontakozott az úszó ruhájából s
megint csak úgy ficzánkolt a paradicsomi ős «batrachos» jelmezében. Erre
miss Dezdemona elájult.
Mivelhogy minden elájulásnak felocsúdás a vége: mister Scrogs elővette
miss Dezdemonát az eszmelánczolat végett.
S az eszmelánczolat folytán rájött a valódi tényállásra.
«Téves informatio» esete forog fenn.
Mondhatni inkább «helytelen gyógykezelés».
Sőt nagyon közel jár az eset a «pactum leoninum»-hoz: az oroszlán
szerződéshez, a midőn minden haszonélvezet az egyiké, minden
megterheltetés a másiké.
Ez így nem maradhat.
Egy korán reggel tiz órakor mister Scrogs Melchizédek azt mondá a
leányának: «add fel rám a havelockomat».
A havelocknak a két oldalzsebe gyanus tárgyak körvonalait árulá el.
Aztán azt mondá a leánynak: «kövess».
Felülének egy közúti gőzkocsira s leszállának mind ketten mister
Caracalla Snobbings háza előtt.
Mister Scrogs bejelenteté magát mister Snobbingsnál, a leányát künn
hagyta a társalkodó szobában.
Midőn szemtül szemben állt a csábítóval, azt kérdé tőle:
– Uram! Van önnek lelke?
– Nem tudom. Még nem beszéltem vele.
– Hiszi ön a másvilágot?
– Jó az a parasztnak; de én nem kérek belőle.
– Uram! Ön egy család boldogságát feldúlta; akarja ön e hibáját
helyrehozni?
– Uram! A mi elmult, az visszahozhatatlan.
– Uram! Lásson ön itt lábainál térdepelve. Lelkész vagyok, s én térdelek
a bűnös előtt. Szabadítsa ön meg leányomat a pokolból, a hová maga után
csalogatta, s én, a pap, leimádkozom önre az ég bocsánatát.
– Menjen ön maga is a pokolba, nagyon jó világ van ott; válaszolt erre
nevetve a világfi.
Ekkor aztán büszkén emelkedett fel a térdéről az ősz férfiú.
– No hát ha nem használt ön előtt semmit a lelkész könyörgése: akkor itt
áll ön előtt a «férfi», a becsületében megsértett apa. Nem vagyok többé
lelkész, hanem csak ember, a ki elégtételt követel.
Ezzel előhúzott a havelockja zsebéből két pisztolyt a lelkész.
– Válaszszon ön. Egyikünknek ma meg kell halni.
– Ez már helyes. Monda Caracalla, kapva a kedvező fordulaton. Sokszor
történt vele már ilyen eset.
– Az lő elébb, a ki akar: hörgé a sértett apa elhatározottan.
– Magam is úgy gondolom.
Distantiába álltak, megosztozva a pisztolyokon. Caracalla lőtt először s
erre Melchizédek halálordítással rogyott össze.
A lövésre és a kiáltásra berohant a parloirból miss Dezdemona, s a mint
a földön vonagló atyját megpillantá, oda borult reá.
– Óh drága jó atyám! Mit tettél én miattam! Hadd haljak meg veled együtt
én is.
S ki akarta venni az öreg kezéből a pisztolyt.
Melchizédek azonban félkarjára emelkedve, így hörgött:
– Nem úgy leányom! Még én is lövök!
S azzel a felemelt pisztolyt a csábító szívének szegezte.
Miss Dezdemona kétségbeesetten sikolta fel.
– Nem! Nem! Inkább az én szívemet lődd keresztül. Atyám! Ne őt! Ne öld
meg! Én őt még most is szeretem! Én haljak meg inkább.
Erre a halálra sebzett kegyes atya végtelen fájdalommal tekinte végig,
Niobeként könnyekben felolvadó leányán: egy velőket fagyasztó
gúnykaczajt hallatott, s arra a pisztolyt kiejté kezéből, s végig terült
a földön, a két lábát elnyujtva és megrázva, az állkapcsát félrerántva,
s a szemeit felfelé fordítva, meghalt.
Erre a leány felragadta az atyjától elejtett pisztolyt s azt a saját
homlokának szegezte.
– Hát én is követlek a halálba, drága jó atyám.
– No, no, kicsikém, ne ízélj! Aczide azt a mordályt.
– Nem! Nem! Meg akarok halni. Úgy sem szeret már senki.
– Dehogy nem szeret! Hát én ki vagyok?
– Nem hiszek neked többé.
– Becsületemre mondom.
– Hányszor esküdtél, hogy feleségül fogsz venni.
– Akkor csak esküdtem; de most becsületszavamra mondom, hogy feleségül
veszlek; csak azt a pisztolyt tedd le.
– Becsületszavadra mondod, hogy nőül veszesz?
– Becsületszavamra mondom, hogy nőül veszlek!
… «Akkor áldásom reátok» rebegé a szegény halott, felemelkedve halálos
álmából.
– Nini! Hát ön nem halt meg, mister Scrogs?
– Nem ám. Volt annyi eszem, hogy nem tettem golyót a pisztolyokba. Hanem
ezúttal tanu előtt tette ön a házassági igéretet. Azért már csak tessék
úgy térden állva és kéz fogva maradni.
Azzal hirtelen előrántotta a havelockja másik zsebéből az esketési
könyvecskéjét, ráolvasta belőle az ifjú párnak szóló hivatalos
formulárét, megáldotta őket, s aztán, mint a ki dolgát legjobban
végezte, ott hagyta a leányát, most már férjezett «mistress Snobbingst»
boldog élete párjának a karjai között.
Mister Caracalla Snobbings aztán vakarhatta a fejét, midőn kitalálta,
hogy mit jelent az a szó, hogy «csel-csal?»