SIT TIBI TERRA LEVIS!

Azután levevé fövegét, kezeit összetette, s halkan egy Miatyánkot monda

el.

Azután fölemelé kezeit és monda: Bocsáss meg neki Isten, mint én is neki

megbocsátok!

* * *

Ez idő óta Bálnait nem hítták többé csavargónak. Apja és nagybátyja

vagyonait átvéve, egy tanyát építtetett magának oda, hová kedvese volt

temetve, s annak sírja körül virágos kertet, a sír fölébe üvegházat; a

legszebb virágok, mik ott nyiltak, kedvese sírhalmára voltak rakva.

Gyakorta meglátogatja testvérét, kit gróf Szilárdinénak hívnak, s kit

szeret és tisztel mindenki, a ki ismeri, legjobban férje, ki atyja

népének.

Tanyája szomszéd a vén Rónaiéval, ki egyre-másra őszül, de jó kedve és

istenbeni bizalma naponnan szaporodik.

Sokszor üldögélnek egy pohár bor mellett s régi időkről beszélgetnek.

Bókváryné asszonyság is igen megkegyesedett, mióta megvénült, egész

napjait kegyes könyvolvasással és pletykagyűjtéssel tölti, s igen

összehúzódva éldegél.

* * *

Az ifjabb Rónai pedig mind e mai napig készíti az örökké égő lámpát;

különben igen okos és becsületes ember.

* * *

Tekintetes Bálvándy táblabiró úr megszünt vendégeit itatni, azaz

meghalt; roppant epitaphium van felette, lesz baja vele a feltámadáskor,

míg fel tudja emelni.

Szeretném ide irni, a mi minden sírkövére fel van vésve, vers és próza,

megtelnék vele egy kötet, de nagyon siralmas; pedig én sem sírni, sem

ríkatni nem szeretek.

* * *

A cántus prézes úr jelenleg kosta Girgácziában.

Conventiója negyven bankóforint, hat köböl árpa és négy font szappan.

Feleséges ember és mód nélkül megkoppadt kaputban jár.

* * *

A Dömsödi Góliáth család magvaszakadtával vagyonai visszaszálltak a

királyi ügynökre.

Lábjegyzetek.

[Footnote 1: Ennek a jó városnak az a szép tulajdonsága van, hogy a két

széle mezőváros, a közepe falu.]

[Footnote 2: Mert a ki később szánt, a szomszédjáéból is elszánthat; a

ki korán kaszál, a szomszédjáéból is kaszálhat.]

[Footnote 3: Egy köztiszteletben álló hontársunk szavai szerint,

akkoriban rendkívüli parasztság symboluma volt a magyar beszéd; Pest

utczáin magyar hangot ugyancsak őrizkedett bárki is száján kiereszteni,

s ha volt néhány jobb érzésű, kinek szíve fájt a magyar szó után,

nagyobb részint szegény tanulók és versírók, azok a mostani Wurm-udvar

helyén volt nagy pocsétához gyülekeztek össze éjnek idején, hogy magukat

titokban magyarul kibeszélhessék.]

[Footnote 4: A Mars.]

[Footnote 5: Higyje, a kinek tetszik.]

Hétköznapok: Regény · 第 64 / 80 题