Hegy alján a juhász legény,
Elaludott mélyen szegény,
S a juhnyáj a sötét éjjel
Barangolt is szerte-széjjel…
Pásztor nélkül csavarogva,
Bement volt már a tilosba.
– Befogták a juhászlegényt, –
Bekisérték lánczon szegényt, –
A juhnyáját behajtották,
Semmi áron ki nem adták.
– Jött az apa, jött az anya,
Tüszőjükben hozva bankót,
Könyörögtek, térdre hullva,
… Adnák ki már szegény Jankót.
A bankóért a jó birák,
Szegény Jankót ki nem adják,
– És jövének a fivérek,
Tüszőjükben aranyt hozva,
Szavuk olyan, mint az ének,
Minden szép szó összehordva,
… De aranyért a jó birák,
Szegény Jankót ki nem adják!
– Felöltözött a mátkája,
Vett szép szoknyát derekára,
Piros csizmát a lábára,
Szép nyaka a gyöngytől fénylett,
Már messziről hajtott térdet,
És kezeit összecsukta,
Szép szeméből a köny hulla:
– Törvénylátó, drága urak!
Váltságdijba miket hozzak?…
Ereszszétek már ki Jankót,
Ha bűne volt, meg is lakolt!
Drága gyöngyét földre dobta,
– A birákat megcsókolta.
Erre aztán a jó birák,
Szegény Jankót ki is adták!
– Végy el Jankó feleségül,
A börtönből megmentélek,
Értted halok, érted élek…
– Nem veszlek el feleségül,
– Mást csókoltál már mint mátka,
Félek rám száll az ég átka!
* * *