Sárga rigó fiókája,
Repülj el csak messze tájra;
Repüld át az erdőt, mezőt; –
Szeld át gyorsan a világot,
Mig szereted a világot.
Szállj bokorba, csermely mellé,
Vastag árnyék, virág felé,
Fel az égre, le a földre,
A mig jut a kedvből többre.
Mert eljőhet nemsokára,
A bánatnak éjszakája,
Bár föld alá menekülj te,
Nem fordithatsz neki hátat:
Elér oda is a bánat.