Zöld levél a száraz ágon…
A sétálást ugy imádom,
Egy délután ki is mentem,
Barangolni a szép kertben.
Találtam is egy leánykát,
De már ilyet senki se lát…
Az a teljes nyiló rózsa,
Mint ő hogyha olyan volna,
Bizony százszor többet érne,
De hát igy vajj’ kinek kéne?…
Láss bokorban üdeséget,
Nem nyujt annyi édességet.
A violán, ugy kibontva,
Nincs, mint rajta, annyi pompa.
A fejtől a derekáig,
A csipőtől a bokáig,
A szájától le a mellig,
A lábától fel a fejig,
Soha se látsz annyi szépet,
Minden tagja égett, fénylett.
Violából van az ajka,
Vagy rubinból van kirakva,
Azon belül? Mit látsz ottan?
Kis czukorkák állnak sorban…
Jártam sokat, jártam messze,
Nem akadtam oly termetre!
A világot összejártam,
Olyan kedvest soh’se láttam.
Az ő uri szép termete
Szivemet, de megsebezte;
Ringatozó szép járása,
Csak siromat meg ne ássa.