_Gróf Forgács Ferencz Andaházy Péterhez._
Épen most veszek hírt a hozzám hű Réthitől, hogy Szúnyogh elzáratta
kapuit. Sem be, sem ki senkit nem eresztenek. Széket akar lyánya felett
tartani. – Tégye; én el nem maradok. Én viszont őfelette tartok majd
széket, s Katiczát kiragadom a fene ember kezéből, érjen a mi akar. Örök
barátságunkra, s mindarra a mi becsűletét szerető magyarnak szent,
kérlek, segélj feltétemben. Szedd össze minden emberidet, s jer. Holnap
estve itt lehetsz. Estve útnak indúlunk, s virradtakor ostrom alatt
Budetín. Vedd el osztán éltemet, csak el ne maradj.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –