_Páter Bartai a Páter Rectorhoz._
Budetín, 1644. Sept. 18-án.
Sietve tészek jelentést Tisztelendő Atyaságodnál egy történet felől,
mely a kastélyt rettenéssel s újabb irtóztató történetek varázsával
tölti el. Katicza Orbovai Jakusitth Istvánnak jegyese; de amint
kivilágosodék, gróf Forgács Ferenczet szereti, s ezzel ma éjjel titkos
együttléte vala. Szúnyogh hírt veve a dologról; honnan? nem tudom; s
meglepte őket, s Forgács az ablakon szalada ki. Az úr haragja dühösségig
ment, s zárva tartja leányát. Ahogy őtet én is ismerem, félek, hogy a
tett vérbe fog kerűlni. Valamit okok, szólótehetségem s a lelki
fegyverek tehetnek, munkába veszem, s semmit el nem múlatok, mivel a
szenvedő állapotját tűrhetőbbé fogom változtathatni.
Levelem megadója egy másikat is viszen P. Mérő Ambrus társunkhoz, ki
most, amint Tisztelendő Atyaságod írja, Jakusics úrral Oroszlánkőn
tartózkodik. Azt bízom e tisztelendő társunkra, hogy Jakusics úrral
tudassa a mi itten történt, s bírja rá, hogy szánja meg a kisasszony
szenvedéseit, s atyját igyekezzék eránta megszelidíteni. P. Ambrus nagy
mértékét kapta ajándékúl azon kegyelemnek, mely szívre hat és azt
tetszése szerint hajtogatja; annak már sok esetekben adá bizonyságát.
Talán nem volna rosz, ha neki Tisztelendő Atyaságod is írna; sőt magának
Jakusicsnak is, de hogy a levelet ennek P. Ambrus adja által. Bocsásson
meg Tisztelendő Atyaságod, hogy tanácsomat hallatni merészlettem, holott
arra bölcs belátásinak semmi szükségök nincs; de a dolog nagy figyelmet
érdemel, s diadalmára volna hitünknek, ha mi engesztelődésre s
keresztyén megbocsátásra hajthatnánk a felhevűlt indúlatokat. Annak
segélyével, ki a nagyok szíveit a szerint intézi mint a patakok
folyását, semmi nincs lehetetlen.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –