_Páter Bartai Gábor, a Jesuiták nagyszombati Rectorához._
Budetín, 1644, Júniusban.
Nyolcz nap olta Szúnyogh úrnak házánál múlatok, s itt kezdem
missionáriusi munkámat. Mit tettem már, s mit készítettem el továbbra,
hogy az új tanítás elterjedése e tájon elakasztassék, hogy a híveket
szent hitünkben megerősítsem, Tisztelendő Atyaságod ide zárt
jelentésemből fogja érteni. Kérem Tisztelendő Atyaságodat, engedje
tudnom minél előbb, szerencsés voltam-e megfelelni várakozásának, s
mutassa ki, ezután mit tegyek.
Tisztelendő Atyaságodnak nem lesz kedvetlen dolog ismerni azokat, a kik
engem itt hajlékokba fogadának. Ennek lerajzolása által meg nem akarám
bontani jelentésemet; de azoknak ismerése, a kikre és a kik által
hatnunk kell, nagyon szükséges dolog, minekutána nékünk, amint Urunk
mondá, a galamb szelídségét és a kígyó okosságát egyesítenünk szükség.
Szúnyogh Gáspár nincs itthon. Mint főkapitánya Szendrőnek s Nógrádnak
főispánja, most táborban van, s harczol a keresztyén név ellenségével. Ő
külömben is sokat van távoly házától. Mindaz mit felőle hallok és látok,
azt mutatja, hogy ő kemény, kevély ember. Ha a háznál egy vagy más apró
hiba történik, ezt mondják a cselédek magok közt: Szerencséd hogy itthon
nincs az úr! vagy ezt: Bezzeg volna, ha ezt látná az úr! Egyéberánt a
temérdek sokaság kevélykedik, hogy ily gazdagságú urat szolgál, és ha
vendég jő a házhoz, nem ismernek határt szíves látásában. De ha a
cselédség rettegésit nem látnám is, egy pillantatom a ház asszonyára
elég lenne megszabni ítéletemet a távoly felől; tűr, szenved. Nehéz arra
bírni hogy akarjon, még nehezebb hogy tegyen. Ha a tanács igaz vagy
hasznos volta felől meggyőzetik is, midőn azt teljesíteni kellene, az a
gondolat veri le egészen, hogy arra férje mit mondand. Sok tűrésen
kellett keresztűlmennie míg ennyire megtöretett, mert lelke egykor vídám
volt, ömledező, eleven; most nincs akaratja, s az Úr kegyelmes,
vígasztalást nyújtani neki könyörgéseiben. Minden erőmmel azon vagyok,
hogy őtet megtarthassam e kegyes érzelmeiben, mert ez az egy az, a mi
állapotához illik. A ki itten sírás közt vet, amott öröm közt fog aratni
– az Evangyéliomnak ezek a szavai igen nagy behatást tevének sebhedt
szívére. Úgy látszik hogy Szúnyogh nem volna eránta oly kemény, ha adott
volna fiat a háznak, ki nevét s nagy gazdagságait vehetné örökségűl; de
az Úr vizsgálhatatlan akarata megtagadá tőle ezt az örömet; egyetlen-egy
leányok van, Katicza, jó és nyájas gyermek. Ittlétem első napjaiban azt
ígérém magamnak róla, hogy vele meg fogom kedveltethetni a klastrom
csendességét; mert hogy az az állapot a melyben most él, nincs kénye
szerint, nem vala nehéz megsejtenem; de azt nem reménylem többé: a leány
eleven; nincs benne az a csend, mit az Úr azoknak ígért, kik meghalnak a
világnak, hogy őt kövessék. Ám légyen! a házasságot is az Úr állította,
s könyörgök érette, hogy az Úr engedjen boldogabb életet élnie, mint a
mely anyjának jutott.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –