Több mint tizenegy éve hogy e sorokat írám. Te ezenben fölserdűlél; a
vídám gyermek oly hív barátnőmmé fejlett, a mily leánya kevés atyának
lehet. Ha valaki e világon, Te számot tarthatsz, az Írás szavaiként,
hogy jó dolgod legyen s hosszú életű légy e földön.
A szeretet elsőségeinek egyike, hogy a mit már több ízben adott, újra
meg újra oda ajándékozhatja, sőt tulajdonkép nincs is más egyebe amit
adjon. Vedd hát Te is most újolag, amit már régóta bírsz: szívemet,
szeretetemet, legbensőbb áldásomat mind örökre.
Bécs, November 1-jén 1836.