1864.
Pest, 1864. Nyomatott Landerer és Heckenastnál.
E lelkes költeménykék „=Magyarische Sagen und Mährchen=“ czím alatt
jelenének meg ezidén. Lelkes, szíve s nagy kiműveltetése által
tiszteletes irójok épen oly jól adhatá vala anyanyelvén is, s némelyike
Regéinek így jelene meg két Zsebkönyveinkben: de mások nyelvén kezdvén
meg poetai pályáját azoknak kedvekért kik nem érték a miénket, megmarada
azon melyen járni kezde, s jobbnak látá idejét és gondjait arra
fordítani, hogy némely költőinknek dolgozásaikat ismertesse a
németekkel, mint hogy a magáéit velünk. Szerénysége s hűsége tiszteletet
érdemlenek, s a mit magától jobban veheténk, a Mieinknek én adom itt.
Phantasiájának genialis játéka, érzésinek lágysága, forrósága,
szentsége, könyvek és szép körök által művelt, nagy gondú beszéde, nem
enyészhetének el annyira fordításomban, hogy akik méltók az ilynemű
olvasásban lelhetni örömöket, annak lelkéhez s nemközönséges
kiműveltetéséhez ne vethessenek, a kit én irígyen tisztelnék, ha
ismeretségével s szeretetének oly sok becses bizonyságival nem
dicsekedhetném is.
(1825.)
(Kazinczy Ferencz.)