_Tolsztoj_
Élt egyszer egy özvegy asszony, Marja, az ő hat kis gyermekével. Nagyon
szegényen éltek. A kis pénzükön tarka tehenet vettek, az adott tejet a
gyermekeknek. A legidősebb gyermekek legeltették Burjonuskát a mezőn és
adtak neki moslékot otthon. Egyszer az anyjuk kiment az udvarra és a
legidősebb fiu, Misa, felmászott a polcra, kenyérért, levert egy poharat
és eltörte. Misa nagyon megijedt, hogy az anyja megveri, összeszedte a
nagyobb üvegdarabokat, kiment az udvarra és elásta, a kisebb darabokat
mind összeseperte és bedobta a moslékba. Az anya kereste a poharat,
kérdezte, hol van, de Misa nem szólt semmit, és a dolgot elfelejtették.
Másnap, ebéd után kiment az anyja, hogy enni adjon Burjonuskának a
moslékból és látja, hogy Burjonuska szomorú és nem eszik az ételből.
Próbálta gyógyitgatni a tehenet, elhivatta a kovácsot. Mondta a kovács.
– A tehén már nem él sokáig, le kell vágni a husáért.
Elhivták a mészárost, és az levágta a tehenet. A gyermekek hallották,
hogy az udvaron bőg Burjonuska, összebujtak mind a kályhán és keservesen
sírtak. Mikor leölték Burjonuskát, lehúzták a bőrét, felvágták a nyakát
és ott találták az üvegdarabot.
Akkor megtudták, hogy attól lett beteg, mert üveg esett a moslékba.
Mikor Misa meghallotta, még keservesebben sírt és mindent elmondott
anyjának a pohárról. Anyja nem szólt semmit, sírt ő is. Aztán azt
mondta:
– Meghalt a mi Burjonuskánk. Hogy élnek meg a kis gyerekeim tej nélkül?
Misa még jobban sírt. Nem jött le a kályháról, mikor a többiek mind
ették a tehén fejéből készült kocsonyát. Minden éjjel látta álmában,
hogy Vaszilij a szarvánál fogva hozza a tarka Burjonuska fejét és az
szomorú szemekkel néz rá és véres a nyaka. A gyermekeknek azóta nem volt
tejük. Csak ünnepnapokon került tej a házba, mikor Marja a szomszédoktól
kért egy-egy pohárral.
Meghallották, hogy a falu urasága dadát keres a gyermekeihez. Azt mondja
az öreg nagyanyó a leányának:
– Engedj el, én elmegyek dadának, megsegít téged az Isten egyedül is, a
gyermekekkel együtt. És én, ha Isten úgy adja, visszajövök egy év mulva,
pénzzel.
Igy is lett. Az öreg anyóka elment az urasághoz. És Marjának még
nehezebb volt az élete a gyermekekkel. A gyermekek tej nélkül éltek
egész évben, csak túrót és kását ettek és soványak lettek és sápadtak.
Eltelt az év, megérkezett haza az öreg nagyanyó és hozott húsz rubelt.
– Na, leányom – mondta – most megvesszük a tehenet.
Örült Marja és vele örültek a gyermekek.
Elment Marja az öreg Vaszilijhoz a piacra, tehenet venni.
A szomszédokat megkérték, hogy vigyázzanak a gyermekekre, és az öreg
Zachara nagyapót megkérték, menne velük megvenni a tehenet. Imádkoztak
az Istenhez és elmentek a városba. A gyermekek kifutottak az utcára és
vártak, nem látják-e a tehenet.
Találgatták, vajjon milyen lesz a tehén? Tarka, vagy fehér? Arról
beszélgettek, hogyan fogják etetni. Vártak, vártak egész nap. Elmentek
egy mérföldnyire a tehén elé. Már kezdett sötétedni, hazamentek.
Hát ime látják, hogy az utcán kocsin jön a nagyanyó és a kocsi mögött
megy a tarka tehén, a szarva oda van kötve és mellette megy az anyjuk és
egy száraz ággal nógatja. Odafutottak a gyermekek, egyre nézegették a
tehenet, vettek kenyeret, füvet, kezdték etetni. Anyjuk ezalatt bement a
kunyhóba, levetkőzött, kiment az udvarra a kis székkel és a sajtárral.
Leült a tehén alá, megtörülte a tőgyét. Hát uram Isten! elkezdte fejni!
A gyermekek leültek köréje és nézték, hogyan bugyog ki a tej a tőgyéből
a sajtárba. Megtöltötte az anya félig a sajtárt, levitte a pincébe és
adott a gyermekeinek egy-egy pohár tejet vacsorára.