_Mese_
Egy udvarban élt egy csomó házi állat: liba, kakas, bárány, kecske,
disznó, tehén, ló, macska és kutya.
Egyszer éjszakára mind összebujtak. Beszélgettek a farkasról. Mindenik
azt mondta magáról, hogy ő nem fél a farkastól.
A liba gágogta:
– Csak kerüljön a szemem elé a farkas, én megeszem.
A kakas kukorékolta:
– Én megölöm.
A bárány bégette:
– Én nekimegyek és a homlokommal darabokra töröm.
A kecske mekegte:
– Én a szarvammal összetépem.
A disznó röfögte:
– Én szétmarcangolom.
A tehén bőgte:
– Én a szarvammal felszúrom.
A ló nyerítette:
– Én a patámmal széjjeltaposom.
A macska miákolta:
– Én a szemét kikaparom.
A kutya ugatta:
– Én kis darabokra szaggatom.
Kis veréb ült az eresz alatt és hallgatta. Hirtelen látja, hogy valami
mozog a veteményes kertben. Megremeg a kis veréb és odaáll kiáltani tele
torokból:
– Testvérek, jön a farkas!
Együtt bujtak el, ki hova, a kakas a libával a ketrecbe, a bárány a
kecskével az ólba, a disznó a tehénnel a csűrbe, a ló az istállóba, a
macska a kályhára, a kutya a küszöb alá, a veréb összegubbaszkodott és
szárnya alá dugta a fejét.
Mind meglapultak, reszkettek és hallgatóztak.
Egyszer csak kidugta a kis veréb a fejét a szárnya alól nagy félve.
Odapillant a veteményes kertbe és meglát egy nyulat. Meghúzódott a
tapsifüles a káposztalevelek alatt és evett nagy szuszogva. Nagyon
megörült a veréb, kirepült az eresz alól és elkiáltotta magát:
– Testvérek, ne féljetek, csak nyul!