_(Mordvin mese)_[1]
Élt egyszer egy mordvin ember a feleségével. Nem volt nekik gyermekük.
Csináltak maguknak bábut agyagból és elnevezték a fiuknak.
Nagyra sikerült a fiu, de rossz volt. Kezdett száradni a bábú,
megszáradt és a lábára állott. Azután így szólt:
– Apám, én megeszlek.
És lenyelte az apját.
Ment azután az anyjához:
– Anyám én megeszlek.
És megette az anyját.
Jött a házba a néni, őt is felfalta. Azután megette a bábú az egész
rokonságot.
Elindult azután, amerre látott. Lát egy orosz asszonyt vödörrel. Megette
a vödröt és a rúdját.
Megevett azután még egy parasztot, lovastul, szekerestül.
És ez még mind kevés.
Tovább ment… Hát egyszer elkezd esni az eső. Vizes lett a bábú és
összeesett.
Akkor kibujtak belőle az emberek és elkezdtek veszekedni az öreg
emberrel és asszonnyal:
– Miért csináltatok ilyen bábút?
Felelték ezek:
– Soha többet nem csinálunk agyagbábút.