megcsalhatna. Fölül van ez az Ádámfiak tudományán; nincs is szándékom
ebben tereád támaszkodni. Egy tükröt adok neked, mely csalhatlanabb
minden vélekedésnél. Mihelyt egy tökéletes szépségü tizenötesztendős
szüzet találsz, csak nézz tükrödbe, meg fogod abban a szűznek képét
látni s az üveg tiszta és világos marad, ha a szüz szeplőtelen; ha
ellenben az üveg elhomályosul, ez bizonyos jele, hogy a leány nem volt
mindig tiszta életü, vagy legalább kivánkozott többé az nem lenni. El ne
feledd az esket, melyet nekem tettél, hanem megtartsd, mint becsületes
ember: különben elveszem életedet, bármint szeretlek is.“
Szeyn király ujra fogadta, hogy szavát szorosan meg fogja tartani.
A szellem király ekkor egy tükröt ada kezébe ezen szavakkal: „Oh édes
fiam, eljöhetsz megint, ha akarsz: itt van a tükör, melyet használnod
kell.“
Szeyn és Mobarek elbucsuztak a szellemkirálytól s a tóhoz ballagának. Az
elefántfejü révész hozzájok mene a sajkával, s azonképen visszavivé
őket, a mint ide hozta. Megint kisérőikhez mentek s velök együtt
visszatértek Kahiróba.
Alaznám király nehány napig pihene Mobareknél. Azután igy szóla hozzá:
„Jer menjünk Bagdádba szüzet keresni a szellemek királya számára.“
„Ejnye, hát nem vagyunk nagy Kahiróban? – felele Mobarek. – Nem
találkoznának-e itt is szép szüzek?“
„Igazad van, – viszonza a fejedelem, – tehát hogy találjuk föl őket?“
„Ne aggódjál erről uram, – felele Mobarek; – ismerek én egy igen ügyes
vén asszonyt, majd arra bizom: az igen jól el fog benne járni.“
A vén asszony valóban oly ügyes vala, hogy a királylyal temérdek sok
igen szép tizenötesztendős leányokat láttatott; de az megnézésök után
tükrébe tekinte, s erényöknek ezen átkozott próbaköve az üveg,
mindeniknél elhomályosodott. Az udvarnak és városnak minden tizenöt
esztendős szüzei megpróbáltattak egymásután: s az üveg egyiknél sem
maradt tisztán és világosan.
Látván, hogy nagy Kahiróban egy szeplőtelen szüzet sem lehet találni,
elutaztak Bagdádba. Egy pompás palotát bérlettek a város egyik legszebb
szakában. Itt urasan kezdettek élni; szabad asztalt tartottak; s
minekutána minden vendégeik ettek a palotában, a maradékot a derviseknek
küldötték, kik avval igen jól lakoztak.
A városnak épen ezen szakában lakott egy Bubekir Müesszin nevü imám. Ez
egy hiu, kevély és irigy ember volt. Gyülölt minden gazdag embert,
csupán mivel ő szegény vala. Nyomorusága fölboszantotta felebarátja
boldogsága ellen. Hallá hirét Szeyn Alaznámnak és a nála uralkodó
bőségnek. Nem kellett több neki, hogy ezen fejedelmet utálja. Annyira
vivé a dolgot, hogy egykoron a mecsetben estvéli imádság után igy szóla
a néphez: „Óh kedves atyámfiai, hallottam, hogy egy idegen jött lakni
közünkbe, ki naponkint temérdek pénzt költ. Ki tudja, ez ismeretlen
talán valami gonosztévő, ki annyit lopván országában, e nagy városba
jött, hogy itt duslakodjék. Vigyázzunk magunkra atyámfiai: ha megtudja a
chalyf, hogy ilyetén ember lakik közöttünk, félő, meg fog büntetni
bennünket, hogy azt tudtára nem adtuk. Én részemről kinyilatkoztatom, én
ártatlanságban mosom meg kezeimet; s ha szerencsétlenség támad belőle,
én nem leszek oka.“
A nép, mely könnyen elhagyja magát ámitani, egy szájjal kiálta
Bubekirnek:
„Az a te dolgod imám, jelentsd meg a főtanácsnak!“
Erre az imám haza mene jó kedvvel s egy emlékirás készitéséhez foga,
melyet jövő reggel akara benyujtani a chalyfnak.
De Mobarek, ki jelen volt az imádságon, s hallá a többiekkel együtt a
pap beszédét, ötszáz aranyat köte egy kendőbe s különféle
selyemszöveteket rakván egy csomóba, vele Bubekirhez ment.
Az imám nyersen kérdezé, mit akar: „Óh bölcs tanitó, – felele Mobarek
nyájasan az aranyat és selymeket kezébe nyomván, – én szomszédod s kész
szolgád vagyok. Alaznám herczeg, ki a város ezen szakában lakozik,
küldött hozzád. Hallotta érdemeidnek hirét s reám bizta annak
megmondását, hogy kivánna veled megismerkedni. Addig is kéret, fogadd el
e csekély ajándékot.“
Bubekir elragadtatott örömében s felele Mobareknek: „Kérlek uram, kérj
nekem bocsánatot a fejedelemtől. Egészen meg vagyok szégyenitve, hogy
még eddig tiszteletére nem voltam; de helyrehozom hibámat s mindjárt
holnap elmegyek kötelességemet megtenni.“
Valóban már más napon igy szóla a reggeli imádság után a néphez:
„Tudjátok atyámfiai, egy ember sincs ellenség nélkül. Az irigység
leginkább azokat támadja meg, kik nagy gazdasággal birnak. Amaz idegen,
kiről tegnap este szóltam nektek, nem valami gonosztévő, a mint némely
roszakaró emberek el akarták velem hitetni; hanem egy ifju fejedelem, ki
ezerféle erénynyel jeleskedik. Óvakodjunk a chalyfnál valami
baljelentést tenni róla.“
Minekutána Bubekir ezen beszéde által eloszlatta volna a Szeyn iránt
való balvélekedést, melyet az előbbi este támasztott vala az emberekben,
hazamene. Ünneplő ruháit vevé föl, s az ifju fejdelem látogatására méne,
ki őtet igen nyájasan fogadá. Mindkét részről több udvari szólások után
ezt mondá Bubekir a fejdelemnek:
„Sokáig szándékozol-e uram, Bagdádban mulatni?“
„Itt maradok, – felele neki Szeyn – mig egy tizenötesztendős tökéletes
szépségü s oly tiszta szüzet nem találok, ki soha sem ismert férfit s
nem is kivánt ismerni.“
„Ugy valóban igen ritka portékát keresesz, – felele az imám – s nagyon
félnék, hogy hasztalan lesz keresésed, ha nem tudnám, hol lehet ilyetén
szüzet találni. Atyja azelőtt vezér volt, de elhagyá az udvart s régóta
egy félrevaló házban lakik, hol magát egészen leánya nevelésére
szenteli. Ha akarod uram, oda megyek s megkérem számodra; nem kétlem,
nagyon fog örülni egy ilyen születésü vőnek nyerésén.“
„Ne oly hirtelen, – felele a fejdelem, – nem akarom elvenni addig e
szüzet, mig nem tudom, nekem való-e? Szépségére nézve ugyan reád
bizhatnám magamat; de micsoda kezességet ajánlhatsz erényeért?“
„Hát micsoda kezességet kivánsz?“ – kérdé Bubekir.
„Szinről szinre kell őt látnom, – felele Szeyn, – többet nem kivánok
arra, hogy magamat elhatározzam.“
„Tehát értesz az arczvonásokhoz? – viszonza mosolyogva az imám. – No jól
van; jere velem az atyjához, majd megfogom kérni, hogy egy pillanatra
láttassa veled a maga jelenlétében.“
Müesszin elvezeté a fejdelmet az atyához, ki, mihelyt megérté Szeyn
születését és szándékát, előhivá leányát s parancsolá neki, hogy
fátyolát vegye le.
Soha sem került még ily tökéletes és vonzó szépség az ifju balsorai
király szeme elébe; egészen elámult rajta; s mihelyt megtehette a
próbát, vajjon ezen szűz szintoly tiszta is, mint szép-e, kihuzá tükrét:
s ime az üveg tiszta és világos maradt.
Látván, hogy végre csakugyan talált oly szüzet, a milyet kivánt, megkéré
a vezértől. Azonnal kádit hivattak, az eljöve, megtették a házassági
kötést és elmondották reá az imádságot.
Ezen szertartás után Szeyn a vezért házához vivé, a hol pompásan
megvendégelte s nagy ajándékokat ada neki. Ezután a menyasszonynak
Mobarektől sok drágaságokat külde; s ez azt a vőlegény házába vezeté,
hol a lakadalom Szeyn rangjához illő pompával ünnepeltetett.
Midőn minden vendég hazatért, monda Mobarek urának: „Föl uram! Ne
késsünk tovább Bagdádban, hanem térjünk vissza Kahiróba. Emlékezzél az
igéretre, melyet a szellemek királyának tettél.“
„Induljunk tehát – felele a fejdelem – hiven fogom azt teljesiteni.
Megvallom azonban neked, kedves Mobarekem, hogy ha engedelmeskedem is a
szellemek királyának, azt csak erőltetve teszem. A kisasszony, kit
elvettem, elbájoló, s kisértetbe jövök őt Balsorába vinni s a thrónusra
ültetni.“
„Ah uram, – felele Mobarek, – óvakodjál kényedet követni. Uralkodjál
szenvedelmeden, s bármi magad meggyőzésébe kerüljön is, tartsd meg a
szellemek királyának adott szavadat.“
„Jól van Mobarek, – monda a fejdelem, – csak arra legyen gondod, hogy e
szeretetreméltó szüzet ugy elrejtsd előlem, hogy soha többé szemem elébe
ne kerüljön. Talán ugy is már sokat láttam őtet.“
Mobarek most készületeket tétetett az indulásra. Visszatértek Kahiróba,
s onnan utjokat a szellemek királya szigete felé vevék.
A mint odaértek, szóla a hölgy, ki az utat egy gyaloghintóban tevé, s a
fejedelmet a lakodalom napja óta nem látta, Mobarekhez: „Hol vagyunk?
Nem érünk-e hamarjában férjemnek, a királynak országába?“
„Nagyságos asszonyom, – felele Mobarek, – ideje, hogy ámulásod
eloszlassék. Szeyn király csak azért vett el téged, hogy atyád házától
kinyerhessen. Nem azért lépett veled házasságra, hogy balsorai
királynévá tegyen, hanem hogy a szellemek királyának kezére adjon, ki
ily szüzet kért tőle, mint te vagy.“
Ezen nyilatkoztatásra elkezde a hölgy keservesen sirni, ugy hogy a
fejdelem és Mobarek igen megsajnálták. „Szánakozzatok rajtam, – monda
nekik, – én idegen vagyok; számot kell adnotok Isten előtt a rajtam
elkövetett árulásról.“
Könyei és panaszai hasztalanok voltak. Bemutatták a szellemek
királyának, ki őtet figyelmesen megnézvén, igy szóla Szeynhez:
„Fejdelem, meg vagyok veled elégedve. A szüz, kit hozzám vezettél,
kecses és tiszta; s öngyőzedelmed, hogy nekem adott szavadat megtartád,
kedves előttem. Térj haza országodba. Ha a nyolcz képszobru földalatti
szobádba fogsz lépni, megtalálod ott a kilenczediket is, melyet neked
igértem; majd oda vitetem szellemeimmel.“
Szeyn megköszöné a szellemek királyának, s Mobarekkel megint Kahiróba
utazott. De nem sokáig maradt ezen városban: a kilenczedik képszobor
után való türtelen vágyása sietteté elindulását. Azonban sokszor eszébe
jutott volt jegyese; szemrehányásokat tett magának a rajta elkövetett
csalárdságért, s magát tekinté szerencsétlensége egyetlen okának. – „Jaj
nekem, – szóla magában, – elragadtam őtet szerető atyjától, hogy egy
szellemnek áldozzam. Oh hasonlithatlan szépség, te jobb sorsot érdemelsz
vala!“
Eltelve e gondolattal, végre Balsorába ére a király, hol jobbágyai
örvendezvén megérkezésén, nagy örömünnepet készitettek. Azonnal
anyjához, a királynéhoz mene, hogy utazásáról jelentést tegyen: s az
nagyon örült, megértvén, hogy megnyerte a kilenczedik képszobrot.
„Jer édes fiam, – monda az neki, – nézzük meg; mert kétségkivül már a
földalatti szobában lesz, mivel a szellemek királya azt igérte, hogy ott
fogod azt találni.“
Az ifju király és anyja, mindketten türtelenül vágyván a csodálatos
képszobrot látni, lementek a földalatti épületbe s a képszobrok teremébe
léptek. De mely nagy vala meglepetésük, a kilenczedik talapon egy
gyémánt képszobor helyett egy csodaszépségü szüzet látván, kit a király
tüstént ugyanannak ismert, a kit a szellemszigetre vitt vala.
„Csodálkozol király, – szóla hozzá a szüz, – hogy engem látsz itten? Te
valami sokkal drágábbat reméltél találni nálamnál, s nem kétlem, bánod
most, hogy annyit fáradtál. Szebb jutalmat igértél volt magadnak.“
„Nem, szeretett hölgyem; – felele Szeyn, – tanum az ég, hogy többször
volt eszemben a szellemkirálynak adott szavamat megszegnem, s téged
magamnak tartanom meg. Bármi drága legyen is egy gyémántképszobor,
fölérhet-e birásod gyönyörével? – Jobban szeretlek, mint minden
gyémántot, s a világ minden kincseit.“
A mint e szavakat mondá, egy dörrenést hallottak, melytől megrendült a
földalatti épület.
Szeyn anyja megijedt rajta; de a szellemek királya, ki hirtelen
megjelent, eloszlatá félelmét. „Királyné, – szóla hozzá, – én védem és
szeretem fiadat. Akartam látni, ha korában képes volna-e szenvedélyét
zabolázni. Jól tudom, hogy ezen ifju szép kecsei kisértetbe hozták őtet,
s nekem tett igéretét, hogy ennek birását nem fogja óhajtani, nem
tartotta meg szorosan, de sokkal jobban ismerem az emberi természet
gyarlóságát, mintsem azért haragudnám s bámulom maga megtartóztatását.
Itt van a kilenczedik képszobor, melyet neki szántam: ez sokkal ritkább,
mint a többi egyetemben! – Szeyn király, – szóla tovább felé fordulván,
– élj boldogul ezen ifju hölgygyel; hitvesed ő; s ha azt akarod, hogy
híven s állhatatosan szeressen, szeresd mindig; de csak magát szeresd:
ne szerezz neki vágytársnét, ugy kezeskedem hűségéről.“
E szavakkal eltünék a szellemkirály; és Szeyn örömre ragadtatván jegyese
által, még azon napon ülé lakadalmát s kihirdetteté balsorai
királynénak: és ezen mindig hü és szerető házastársak egymással számos
évet éltek.
Lábjegyzetek.
[Footnote 1: Erám, a földi paradicsom.]
[Footnote 2: Akcsa; egy kis pénz.]
[Footnote 3: Kun; a kana ige parancsolója, azt teszi: légyen.]
[Footnote 4: Kapidzsik; a Szeral kapujának őrei, kapusok, rendszerint a
szultán parancsait teljesitik.]
[Footnote 5: Fikaá: árpából, vizből s malozsából készitett ital; a ki
méri, Fikainak hivatik.]
[Footnote 6: Mangir, kevesebb egy kispénznél, mintegy félkrajczár.]
[Footnote 7: Visnú: az indus szentháromság második személye, a fentartó
hatalom jelképe.]
[Footnote 8: Asper, három kispénz értékü török pénz.]
[Footnote 9: Karavanszerai tanya az utasok számára: vendégfogadó.]
[Footnote 10: Dinár, egy körmöczi aranyat érő aranypénz.]
[Footnote 11: Az Izlam szabásai szerint feleségét a férj két izben
verheti el, ugy hogy háromhónapi különlakás után, uj házassági szerződés
mellett, ismét magához vehesse. Ha harmad izben is elűzné, nem szabad
egyébként visszafogadnia, ha csak az asszony előbb más férjhez nem
megyen, s ezen férjet hiják hullának azaz tilalomoldónak, ezen igétől
hulla – oldani.]
[Footnote 12: Az arab nun betűt emlit, mely nálok hasonló alaku a
megforditott szemöldökhöz.]
[Footnote 13: Torf annyi mint boldoglét.]
[Footnote 14: Lockman arab meseköltő.]
[Footnote 15: Élte a lelkeknek.]
[Footnote 16: Örmény.]
[Footnote 17: Gyöngyök.]
[Footnote 18: Asszád ezt teszi: igen szerencsés. Mótár: áldozatra
szántt.]
[Footnote 19: Törökül, s a keletieknél babus.]