Vigárdy, a pálczájával előretapogatózva, botorkált le a lépcsőn. A gáz
el volt már oltva, sötét volt.
Mikor a fele lépcsőn lejutott, a házmester ajtaja kinyílt, ő maga
lámpással a kezében csoszogott elő, kaput nyitott. Négy férfialak jött
be. Azok közül három odalenn maradt a kapubejárat alatt a házmesterrel
dödörögve, a negyedik felsietett a lépcsőn.
Szinte egymásba ütötték az orrukat Vigárdyval. A házmester lámpafényénél
egymásra ismertek.
– Ah! te vagy? Bertalan!
– Te vagy? Alasztor! Hol jársz?
– Én a feleségedet kisértem haza, a nagy katasztrófa után. Tudsz már
mindent?
– És még azonfelül valamit.
– Életre hoztad Camillát az ájultából?
– Én már élve találtam. Épen theázni készült a leányával.
– Természetesen: egy kis cyankálival czukrozva meg a theát?
– Természetes.
– No és te életben tartottad őket?
– Igen.
– Miféle antitoxiconnal?
– Az az én arcanumom. De hát te mit keressz itten?
– Hát én, a mint menekülhettem Amandától, jó ürügygyel, ide siettem
vissza, hogy megnézzem, mi történt ezzel a szerencsétlen asszonynyal.
Már most látom, hogy nincs rám szüksége, hát visszamegyek.
– Úgy sem mehetnél be hozzá, mert bezárta az ajtókat, s nincs cseléd, a
ki kinyissa.
– Nincs ám. Azok idelenn mulatnak a kocsisnénál a nekünk szánt lakoma
közprédáján: épen ez volt az ürügy, a mivel idebocsátottak. Amanda
ideges volt, hogy a Georges nem jön a kikölcsönzött ezüst tálakkal és
gyümölcstartókkal haza, a hogy ő parancsolta neki; én azt a véleményemet
suggeráltam neki, hogy az bizonyosan megszökött az ezüsttel. Erre a
nagyságos asszony rám parancsolt, hogy rögtön menjek konstáblerekért,
fogassam el a sikkasztó cselédet. Negyedmagammal jöttem: két konstábler,
meg egy biztos.
– Hát már most mit csinálsz?
– Hát egy kicsit elrontom a mulatságát a díszes társaságnak s
felkisértetem őket a kapitányságra, csődtömeghez tartozó vagyon
elsikkasztása miatt.
– Ugyan hagyj békét szegény cselédeknek!
– Nem, pajtás! Hogy az inasok, szobaleányok dáridózzanak akkor, a mikor
a gazdáik a falba verik a fejüket: így még is nagyon szép volna az élet!
Hadd contempláljanak reggelig a dutyiban, akkor majd kieresztik őket.
– No hát servus. Én megyek dolgomra.
– Tudod mit? Ne menj le addig, a míg én magammal nem viszem a Szent
Hermandad éber tagjait. Nem szükséges, hogy a rendőrbiztos rapportjába a
te neved is bele kerüljön. Nem az országos rendőrség miatt, hanem,
tudod, a házi rendőrség miatt.
– Gondolod, hogy elhazudjam a feleségem előtt, hogy itt voltam?
– Tanácsolnám.
– Hogy aztán te mondhasd el neki?
– Hát persze.
– Én azonban reggelig nem is megyek haza.
– S mit fogsz bevallani?
– Azt, hogy valamelyik orfeumban voltam, korhely pajtások társaságában.
– Okosan: azért csak össze fog gazemberezni, más baj nem ér. Egész éjet
az orfeumban! ezért reggel összeszid az asszony; de estére megbocsát.
Hanem egy órát az öngyilkos nő mellett: azért a lelkeden megy keresztül.
– Magam fogom neki elmondani.
– Akkor még valami rosszabb helyre is akarsz menni, a mit ezzel
eltitkolsz.
Azzal jó mulatást kivántak egymásnak; a kézszorítás közben azt sugta
Alasztor Bertalannak:
– Tudod pajtás: te képviselő vagy, én meg ügyvéd vagyok. Nehéz nekünk
egymást hazugsággal kifizetni. Jobb lesz kölcsönösen igazat mondanunk.
– De olyan bolond nem leszek.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Másnap reggel, mikor Alasztor a kávéházban kezébe vette a hírlapot,
mindjárt a ritkított betűst kereste a napi hírek között, egyszerre
rátalált:
«… börzejátékban szenvedett differentiák miatt, melyek százezrekre
rúgnak, megszökött Amerikába, itt hagyva feleségét és leányát a
legnagyobb nyomorban. Az a hír, mintha tetemes összegű váltókat
hamisított volna egy vele baráti viszonyban élt képviselő nevére, minden
tényleges alapot nélkülöz.»
Most már tudta, hogy mi volt az a «rosszabb hely», a mit Vigárdy az
orfeummal, sőt Camilla boudoirjával palástolt: Perukker úr comptoirja.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
A mint délután összetalálkozott Bertalannal a kaszinóban, azt mondá
neki:
– No most már tudom, hogy mi volt az arcanumod, a mivel kigyógyítottad
az öngyilkosságból a szép asszonyt! Drága orvosság!
Tehát vannak még bolond idealisták a világon.