Kapiczány úr szeretné megtudni tőle, hogy ki az a nagy notabilitás?
– Az a Flórián – az egy nevezetes ember, magyarázza Alasztor.
Feuerbursch a Steingasner-kávéházban. Mikor a Flórián este tizenegy és
tizenkét óra között becsenget s azt mondja, hogy levelet hozott, az azt
jelenti, hogy Meritoris úrnak olyan fontos teendője akadt, a mely őt
megakadályozza a hazajövetelben: csak reggel fog hazavetődni. Ez már
bevett szokás.
Camilla nem is talál benne semmi megütközésre méltót.
– Levelet hozott az uramtól? kérdi az inashoz fordulva.
– Igenis.
– No hát adja át.
– Azt mondja, hogy utasítása van a nagyságos úrtól, hogy a levelét a
nagyságos asszonynak saját kezéhez adja át.
– No hát akkor jőjjön be a levéllel.
– Igenis – de a Flórián nagy negligében van: a kék kötény előtte, aztán
ingujjban.
– No de én csak nem mehetek ki hozzá, hogy a levelet átvegyem, az
előszobába.
– Azt gondoltam ki, hogy feladom rá a hosszú gombos libériámat, úgy
bejöhet.
– Tegye azt.
S ez utasítás nyomán nemsokára bejött a Flórián, hosszú, bokáig érő
gombos kabátban s ezüst tálczán nyujtá át a levelet az úrhölgynek
Camilla elvette a tálczáról a levelet s az öve mellé dugta. Nem volt
kiváncsi a tartalmára. A megszokott kimentés: «Nem jöhetek; mulhatatlan
sürgős üzleti ügyek. Ne várjatok rám.»
A háziasszony azonnal siet a hegedűművészt felkérni művészi tehetségének
ragyogtatására, nem várnak tovább senkire. A zongora-automat leül a gép
mellé, a hegedűművész megpengeti az instrumentumát, a vendégek egymásnak
«csitt»-et intenek, mindenki rendbeszedi magát, a theás csészéket
lerakják, az andante kezdődik.
Camilla ezalatt időt nyer a levelet felbontani és mások által figyelmen
kívül hagyva, elolvasni.