Demeter kifestett arczának nem lehetett elsápadni.
El van árulva a titok, mely bűvészetének nimbusát képezte!
Kihirdetve az egész városnak, hogy miből áll az egész szemfényvesztés!
A csodaemberek közönséges csepüfaló komédiások!
Holnap olvasni fogja egy világváros… napok mulva a kerek föld minden
közönsége.
Magnéta elől el van zárva az ég, de a Borodinszkyak előtt be van
deszkázva a világ!
A takarókendő alatt megszólal a fő:
«Demeter!»
«Ahó! Itt vagy?» kiáltja Demeter. Fogcsikorgatása hallik.
Most jön a szivarozási jelenet.
A gazdag protektor, Prokopin úr, föláll a zsöllyéből s oda kinálja a
drága szivarját Demeternek.
«Tessék ez az Uppman.»
Demeter, a helyett, hogy elvette volna, odamondott a nábobnak egy szót
oroszul.
Az valami nagy gorombaság lehetett, mert Prokopin úr ijedten ült vissza
a helyére.
Aztán nem is gyujtott szivarra Demeter.
Hanem odament a beszélő főhöz azzal a nyomtatványnyal a kezében.
Levette róla a kendőt; lábával megnyomta a torokszorító gépnek a
pedálját.
Akkor aztán odatartá az aranytálon nyugvó fej elé azt a nyomtatott
czikket.
«Olvasd!»
Fedornak a fejét fogvatartá a garott.
A szemei kidülledtek. Nagyon is természetes volt.
A fogai összeverődtek; nehéz hörgése hallatszott.
Demeter várt, a míg Fedor elolvashatja az áruló tárczaczikket. Azzal egy
csapással leüté a fejét a pallosával.
Aztán üstökénél fogva fölemelé magasra a levágott főt; ezuttal az igazi
főt.
«Most beszéld már ki a titkainkat!»