1896.
_ELŐSZÓ._
_E könyvben az 1894. októbertől 1895. októberig írt dolgozataim nagyobb
részét van szerencsém közzétenni. Remélem, hogy a ki elolvassa, világos
fogalmat alkothat magának az erkölcsi világ törvényéről; hogy elhigyje,
hogy meggyőződjék felőle, erre több is kell, mint lapos realis
gondolkodás, mely 15–20 év óta uralkodik a bölcsészet, a történetírás,
az összes természeti tudományok terén, mely mint léhaság és nyájasság,
hazudozás és zsebelés, érzékiség és szórakozás stb. széttépte a
társadalom erkölcsi kötelékeit, ledöntötte az egyetemes szobrait és az
individuum, a hitvány egyed kitömött bábjait helyezte az oltárra, melyen
azelőtt istenek állottak. Teljesen jogosult vala az anyagiság e
diadalma. Noha beszennyeztük magunkat erkölcsi tekintetben; de annyi
kényelmet, akkora jólétet teremtettünk, minővel tudtunkra még sohasem
dicsekedhetett az ember. Majdnem kiveszett belőlünk minden isteni; de
megmaradt az állatember, a ki mennyországot akart alkotni e földön,
melyben örökös munkával és szórakozással, érzéki mámorral és asszonyos
lágysággal pótolta a hiányzó lelki boldogságot. Most tünőben vannak ez
időszak csillagai, egy égi nap kezdi első sugarait vetni a földre s ujra
földerül az isteninek, az erénynek, a becsület- és tisztességnek
fenséges világa. Kiszélesedik az ember látköre, megnemesűl érzése,
gondolkodása, fogékony lesz a vallás és bölcsészet nagy igazságainak
megismerésére, mert az aprózás, a szétválasztás, megkülömböztetés
helyett tudunk összefoglalni, lesz érzékünk az eszmék magasztos
egységéhez és átérzik, felfogják az én tanaimat is._
_Budapest, 1895. október 15._
_Bodnár Zsigmond._