közben is volt taps, mert a mamám gyönyörűen játszotta a szerelmet a
Lancelot-val, fölemelte a karját a mamám és olyan furcsán, olyan
kiabálósan mondta (fölemeli karjait, elváltoztatott nőies hang) „A
gyermekem, Lancelot! Gondold meg, a gyermekem! Ki adja őt vissza nekem,
ha egyszer elveszítem?!“ És a mamám sírt, mindenki sírt, olyan szépen
sírt az én mamám, de csak olyan szinháziasan sírt pedig, nem igazán, azt
lehet domborítani, így: „bü… hű! bü… hű!“ (mű sirást produkál, utána
erősen köhög, nevetve mutatja a szemeit). Tetszik látni? Egy könny nincs
a szemembe. Ez a szinházias sírás. Hja, ja (sóhajt).
(Szünet. Álmosan elgondolkozva himbálja a lábait, maga elé néz. Hirtelen
indulatosan megrántja a vállait). A Suléti!… nem rossz! (Megvetően
legyint. Szünet). A Suléti! Az is szinésznő? (A közönség felé fordúl,
bizalmaskodva). De hiszen a Sulétinek a pofája tele van szeplővel és
görbe orra van és nincs semmi hangja. Miért tetszik tapsolni a
Sulétinak, kérem szépen, közönség úr,… (közelebb hajol, körülnéz,
habozik, szájához emeli kezét, súgva)… ne tessék tapsolni a Sulétinek,
mert az árt a mamámnak, ő nem mondja, de én azt látom. Az én szép, drága
szinésznő mamámnak tessék tapsolni… mert ő domborítja szépen a
végszójelenést a Lancelot-ba, mikor a szerelem van… Én azért jöttem,
hogy megmondjam ezt, tisztelt közönségnek… hogy annál a jelenetnél
tessék tapsolni, mert ott van a domborítás… és annak örül az én szép,
drága, jószagú mamám… Tessék tapsolni a mamának… de ne tessék
megmondani, hogy én mondtam… (köhög) mert annak nem örülne a mamám…
(köhög)… a mamám nem szereti, ha idejövök, mert ő nagyon el van
foglalva… Hát azért ne tessék megmondani neki… én még egy kicsit itt
ülök most… aztán vissza szököm a kuliszákba és hazaszaladok… és nem
tudja senki, hogy itt voltam… csak a közönség úr… (Köhög. Elgondolkodik.
Ásit).
Hja, ja. Bocsánatot kérek, hogy olyan álmos vagyok. De nagyon későig
vártam, hogy ideszökhessek. Már úgy tettem, mintha lefeküdnék… a papám
is lefeküdt és kotorászott a mamám fiókjában… aztán nagyon hideg volt és
a papám lefeküdt… és nagyon csodálkozott valami leveleken, amiket pedig
én már rég láttam… a Málnássy bácsi írta… (Ásit, köhög. Szünet. Lóbálja
a lábait)… Hát te ezeket láttad, édes fiam… kérdezte a papám… mondtam,
hát persze, hordárral gyüttek… (Ásit)… Erre kialudt a lámpa, nem volt
több petróleum… a papám magához húzott az ágyba, mert hideg volt…
mondtam a papának… (Ásit. Köhög)… rosszak ezek a petróleumok… a
szinháznál vannak az izzófények… ez elég annak a sok közönségnek… ez meg
kettőnknek se elég… Erre… (Ásit)… erre megint sírt a papám… mondtam a
papának… mer má, álmos voltam… hiszen te olyan erős voltál (Ásit)
megvertél három rablót… itt van három rabló,… a… a hordár… (számol) a…
az izzófény… meg… meg… a… a… közönség… hát mér nem vered meg… Erre a
papám még mindig sírt… Erre aztán sorra még kérdezte a papám,… hogy én
mért nem olvasom a Robinsont, amit vett nekem… mondtam a papámnak… hogy
az nekem unalmas… erre kérdezte, hogy hát akkor mi az érdekes… mondtam…
a… a szinház érdekes… és akkor még nagyon soká vártuk a mamát… és nekem
nagyon kellett köhögni, de nem akartam… és akkor… (Ásit) és akkor a
papám elaludt… és én kezdtem nagyon félni… mer még mindig nem jött… és
akkor gondoltam, ideszökök… és lassan felöltöztem… és kiszöktem… és
vettem virágot… mert az én drága szinésznőm nagyon szereti a virágot, az
én szép, drága mamám… Hát csak ezt akartam mondani.. (Ásít)… hát csak
ezt… és most megyek… hogy ne vegyenek észre, hogy vele jöttem… hát ne
tessék szólni… (Ásit) arról… hogy itt voltam… mert akkor baj lesz
megint… (köhög, ásit)… hát csak azt akartam mondani… hogy ott tessék
tapsolni… annál a jelenetnél, amikor… a Lancelót-val… és kérem…
(előrebukik a feje)… és kérem szépen… már megyek… már megyek haza… hát
csak… hogy tapsoljanak a mamának… (visszabukik a feje, a karjait leejti.
Álomban motyogja)… Tapsoljanak a mamának… (Elalszik).
(Csöngetnek).
* * * * * *
Transcriber's note: Javítások. Az eredeti szöveg helyesírásán nem
változtattunk. A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:
8 terveim Magam terveim. Magam
10 eléggé, Egy percig eléggé. Egy percig
13 os szkedvüen és dideregve rosszkedvüen és dideregve
13 nézett, Nézd nézett. Nézd
14 földön Köréje földön. Köréje
15 Otthagytam, Nekitámaszkodott Otthagytam. Nekitámaszkodott
24 megfagyott, Arcába néztem megfagyott. Arcába néztem
24 hadd abba, Hadd abba hadd abba. Hadd abba
63 reggele… reggele…“
67 Mert szeretlek, ó örökkvalóság! Mert szeretlek, ó örökkévalóság!
89 most érke-kezett most érkezett
92 fogtok megérteni. fogtok megérteni.“
92 benne, kiterjedásükön benne, kiterjedésükön
94 szánlak tiíetek szánlak titetek
95 Snob!. Stréber! Snob! Stréber!
95 Metafizika Metafizika.
101 mtntha a tüdejéből mintha a tüdejéből
101 belő-belőlük belőlük
104 vésztjósló némasággel vésztjósló némasággal
126 teremtett, Látni teremtett. Látni
134 észre.., beszöktem észre… beszöktem
136 En tudom Én tudom
137 háromszáz kilót, De háromszáz kilót. De
137 bü… hű! bü… hű!“ „bü… hű! bü… hű!“
139 láttam.,. a Málnássy láttam… a Málnássy