A ki most a mi gyönyörü Fiuménkat meglátogatja, el ne mulaszsza, hogy
kirándulást tegyen a szomszéd Abbaziába. Az egy darab Olaszország. Ott
még láthatni (az uri kertekben) a maradékait azoknak a tölgyfáknak, a
mikből Velencze hajóhadai készültek. Egy ilyen két ágra nőtt óriást ma
is annyi forinttal fizetnének, a hány gyűrűt számlál a törzsöke, de ma
nem eladó már. Magas és fenséges uraságok vették oltalmuk alá a
partvidék ösvényeit. Ott járhatni még a szabadon tenyésző babérfa
erdőkben, minek törzsét, koronáját befutotta a thearózsa, melynek buja
sárga virágai akkor nyilnak legszebben, mikor nálunk, a Karston innen,
csikorgó tél van. Ott csak tavasz van és ősz. A gyümölcsfa januárban
virágzik, s áprilban szüretet ád.
Van ott egy ócska templom a tengerparton. Kolostor is volt, most
egészben eladó. Igen olcsón meg lehetne kapni. A szőlő egészen
beborította a falait, még a tornyába is felfutott már, s a haranglábat
is befonta. Igen szép lakás esnék benne. Északnak a tengeröböl a
kilátása, a tündériesen kiemelkedő Fiuméval, s a komor Veglia szigettel;
délnek pedig épen egy kis temetőre látni rá, mely szintén a kolostorhoz
tartozik, hozzá is van kőfallal csatolva. Itt nyugszanak a kolostor
hajdani apátjai, perjeljei, századok óta egymás mellé sorakozott
sirhalmokban, márvány- és vaskeresztek tartogatják neveiket. Ez is vele
jár a házzal. A vevő ezt is megkapja, de egy kis szolgalommal, a sirokat
és kereszteket abban az állapotban kell neki meghagyni, a miben átveszi.
Ezért nem akad talán vevője, bármilyen olcsón kinálják. Nem minden ember
szereti, ha az ablakából egyenesen a temetőre láthat.
Pedig van egy teremtés, a kinek ez mindennapi gyönyörködése. Egy vén
kisasszony. Ott lakik egy közeli házban. Sajátságos külsejű emeletes
épületecske ez. Onnan soha ki nem mozdul. Azt mondják, hogy már hatvan
éve ott lakik. A nevére sem emlékezik már senki. Azt mondják, hogy
valamikor nagyon szép volt. A nép ajkán az a monda jár felőle, hogy
valamikor a vőlegénye odaveszett a tengerbe, s ez megzavarta az eszét.
Azóta mindennap várja vissza a kedvesét. Az porrá lett, ő megvénült! de
azért még mindig várja s egész éjjel lámpát éget az ablakában, hogy ha
jön a tenger felől a kedvese, odataláljon hozzá.
Ez a világból kimaradt nő – Milióra.
Eleinte a hatóság vette gondjai alá, a Frangipáni várból erővel kellett
őt eltávolítani, később aztán hozzá szokott az abbaziai házhoz, a minek
az ablakából mindig látni a tengert és a temetőt. Axamita holtáig vele
maradt, s azontúl a leány egyedül lakik a házában. Élelmiszert az
idegenek hordanak a számára.
Mikor az abbaziai útakon bolyongunk, a sarkunkban kullog mindenütt egy
csendes őrült (ilyen sok van ezen a vidéken). Van neki egy hegedűje
diófából, azon spárgából vannak a húrok; hozzá egy vonója, a min lószőr
helyett zsineg van. Azon ő mindenféle szép barcarolákat hegedűl. És a
magányos ház ablakából egy nő tekint le mereven, s ez azt hiszi, hogy ő
hallja azokat a szép nótákat, a mikről a másik őrült azt hiszi, hogy ő
azokat hegedűli.
*
A rovinói lázártelep azóta végkép elpusztult már. A Marguerita még
megjelenik itt-amott szórványosan, de már az áldozatait nem rekesztik ki
a világból: külön osztályuk van a kórházban; de tökéletesen kigyógyítani
még ma sem tudnak belőle senkit.
Deli Markó, a Kraljevics, pedig azóta is fel-feltámad a három ajtós
barlangjából s meg-meggyujtja a harczi fáklyát a dalmata sziklák között,
énekelnek róla egy-egy új balladát az uskók guzlások – és az angol
reporterek.
*
Ez a regény tizenkét évvel ezelőtt iródott: azóta a regényes abbaziai
babérligetből híres fürdőtelep alakult, pompás palotákkal, villákkal,
sanatoriumokkal különösen a magyarok kedvencz üdülő helye: az apátság
temploma még mindig megvan, tornyában az óra jelzi az időt, harangja a
hajnalt, delet és alkonyt; – hanem a sírkeresztek már eltüntek a
kertjéből.
Lábjegyzetek.
[Footnote 1: Targaly: erdős vidékeken ismert szó, jelenti azokat a
száraz galyakat, a mik maguktól lehullanak az erdőn, s a miket a szegény
nép csomóba kötve czepel haza a hátán.]
[Footnote 2: A bibliai történetek népszerű kivonatának kézikönyve azon
időkben.