Történt Ugocsa vármegyében Csedreg faluban, hogy egy gazda embernek
felesége meghalálozott; ők pedig mindketten azt fogadák, hogy akármelyik
hal meg közűlök hamarébb, a másik megmarad özvegynek holtig. Tehát a
parasztgazdának meghalván a felesége, ő meg akarta tartani fogadását,
gazdasszonyra pedig nagy szüksége volt, mert a nélkül igen nehéz a
gazdaságot folytatni; a fia tíz éves vala, tehát meg nem lehetett
házasítani; így volt hát gazdasszony nélkül három évig. Ekkor a fia
tizenhárom esztendős lett, tehát megházasítja egy tizenhét éves
leánynyal; de a fiu a ki megházasodott, még némelykor elment a
gyermekekkel játszani. Első az aratás ideje, kimegy a gazda a munkára és
megparancsolá a menyének, küldene ki férjétől enni; főzött tehát a
menyecske tejben kását, és odadta férjének, vinné ki az atyjuknak és a
munkásoknak. Ő tehát elmegy, az étellel, a falun kivül játszanak a
gyermekek bikát, hivják őt is; letette az ételt és játékba índúlt;
játszanak, s meg is éheztek, kapják, a kásához ültek és megették. Már
most gondolja a derék házas ember, hová megyek az üres edénynyel? s
indúl haza felé, haza is ér; mindjárt kérdezi a felesége: hát oda vitted
az ételt? – Dehogy vittem, mikor a gyermekek falun kivül elvették és
megették. – No várj, csak jőjön haza az atyánk, majd megkapod a
kutyaporciót. – Hazajön a dologból az öreg gazda a munkásokkal, mindjárt
mondja a menyének: no, édes leányom, miért nem küldöttél enni? – Én
küldöttem, de a férjem megeteté a falun kivül a gyermekekkel, akikkel
játszott. – Feleli az öreg gazda: édes menyem, tehát semmi az, ne szólj
neki felőle. – Másnap ismét dologra megy az öreg gazda a többi
munkásokkal, ismét meghagyá, hogy ételt küldene a menye; fogadta hogy
minden bizonynyal fog küldeni; főzött tehát túrós csíkot s parancsolá a
férjének, hogy vinné ki az atyjuknak az ételt. Elmegy ő az étellel, már
most föltette magában, hogy pajtásaival játékba nem ered, sem pedig az
ételt meg nem eteté velök. A falun kivül volt egy erdő amin keresztül
kellett mennie, beért az erdőbe, a gyermekek pedig, kik pajtásai voltak,
ismét hivják, hogy menne rigót szedni; elmegy velek, s addig addig
mászkáltak a fákon, hogy megéheztek, tehát újra megették az ételt, és
valamin összevesztek, s a mellett hogy a túrós csíkot megették, megis
verték és a szélkét eltörték. Megy ő már most haza felé sírva, látja a
felesége hogy sírva jön a férje, kérdezi mi baja volna; feleli hogy a
gyermekek megették a csíkot, a szélkét eltörték és őt megverték. Akkor
elővette a felesége és helyesen megverte. Hallotta pedig, hogy szégyen
ha a feleség megveri férjét; tehát nem is várta az atyja hazajövetelét,
s elbujdosott.
Megy már ide s tova az országban s egy városba ér, hol egy gazda ember
lakott, kinek nem volt semmi magzata. Mivelhogy igen szép gyermek volt,
tehát felfogta őt örökbe és iskolába jártatta. Tanúlt az ífju igen jól,
s a gazdag embernek nagy öröme lett a felfogadott gyermekben. Jár ő már
az iskolába huszonhárom éves koráig; ekkor mondja a fogadott apja: fiam,
elegendő már a te tudományod, tehát már most időd van a házasságra.
Feleli a legény: kedves atyám, én meg nem házasodhatom. – Miért nem? –
Azért mert feleségem van, aki miatt elbúcsúztam hazámtól és ide
vetődtem; mert fiatal koromban meg kellett házasodnom, mivel az atyám
felesége meghalálozott, ők pedig megfogadták, hogy sem az atyám meg nem
fog házasodni, sem pedig az anyám férjhez többé nem megy; az anyámnak a
halála történt hamarább, és az atyám, fogadását meg nem akarván szegni,
tizenhárom éves koromban megházasított, nekem pedig még akkor is megvolt
a gyermekekkel való játékra hajlandóságom. Küld egykor ételt a tőlem a
feleségem az atyámnak és vele dolgozó munkásoknak, én pedig játékba
estem a gyermekekkel a falun kivül, elfáradtunk és megettük az ételt;
ekkor csak haza mentem nagy szomorúan, akkor általnézték; másnap is
küldenek tőlem ételt, de hogy egy erdőn kellett keresztül mennem, ott
találtam a többi gyermekeket, a kik madarásztak, tehát hívtak ők is
rigót szedni, reá álltam, a sok járkálásban elfáradtunk és megéheztünk,
tehát ismét megettük az ételt; evvel haza megyek; itten a feleségem
kérdezi, hogy elvittem-e az ételt? mondám hogy nem vittem, hanem a
gyermekek megették és a szélkét is eltörték. Itten előkap a feleségem és
megver; hallottam pedig, hogy szégyen volna az, ha a feleség férjét
megveri, tehát azon okból eljövék hazámból és ide jöttem. – Erre feleli
a fogadott apja: no, fiam, már, tudom, hogy ezután nem ver meg a
feleséged; itten ad neki pénzt elegendőt az útra, kikisérte mind a
fogadott apja mind az anyja, és mondották: no, fiam, egyebet nem mondok,
hanem a járt utat a járatlanért sohase add; ahol szép azaz fiatal
korcsmárosné és öreg korcsmáros van, vagy pedig fiatal korcsmáros és
öreg korcsmárosné, soha oly korcsmában meg ne hálj; és az estveli
haragot hadd reggelre, a reggeli haragot pedig estvére.
Ezt mind jól eszébe tartotta a fiu, ezek után megköszönte minden
jótéteményeiket és elvált. Megy már ő haza felé, itten előtalál két
furmányos szekeret, akik meg voltak drága portékával terhelve;
összeakadván, ezek is azon nemzet voltak ki ő; megszólítá mindjárt a
magok nyelvén: jó napot, urak. Ezek felelik: jó napot az úrnak; s tovább
beszélgetnek, hogy hol járt volna. Mondá, hogy itt s itt járt iskolába.
A furmányos szekereket, mivel igen meg voltak terhelve és lassan mentek,
el akarta hagyni, de ezek a kereskedők, akik voltak nyolcan, minden
kocsinál négy-négy és egy-egy kocsis, ló pedig minden kocsiba hét-hét,
tehát kérték a kereskedők hogy barátság okáért mint földi, maradjon
velek. Nem bánom, mondá, s felült a szekérre. Mennek, már beestveledett,
s amint mennek, itten volt egy vak út. Mondák a kereskedők: menjünk ezen
az úton, hamarább érünk abba a városba. – De, földieim, sohase adjuk a
járt utat a járatlanért; de nem beszélhette reá őket. No de én nem
megyek ki a járt útból, mondá, s leszállt a kocsiból és elhagyta őket,
mondván, hogy majd összetalálkoznak nem sokára. Itten a mint elváltak
egymástól, leült a legény magányosan, hallja egykor, hogy nagy lárma
támad az erdő közt, gondolá hogy bizonyosan a kereskedőket valami
útonállók előlkapták; fegyver levén nála, tehát kapja magát, siet arra
felé, hol a lárma hallatszott; oda ér, hát látja hogy már kettőt a
haramiák megöltek; itten közikbe lőtt, elszaladtak a haramiák mindjárt,
és ő mondá nekik: nem mondám, hogy a járt utat a járatlanért sohase
adják. – Az igaz. – Visszafordúltak a szekerekkel s mondják a
kereskedők: no a te jótéteményedért legyen az egyik szekér minden
portékával együtt tiéd, akár melyiket válaszd magadnak, mind a kettőn
sok ezer forint áru portékák vannak. Egyikre felült a legény, hogy az
lesz az övé.
Már most vannak ők mindössze kilencen, mivel kettőt megöltek a haramiák;
mennek az országúton, elérnek egy vendégfogadót, mindjárt mondják: itt
kieresztünk, mert itt igen szép korcsmárosné van, és sok ízben már
megháltunk itt. Feleli a legény aki hozzájok akadott: meghálunk ha nekem
tetszeni fog. Beszálltak az udvarba, mivel semmi móddal el nem
beszélhette őket hogy ott meg ne háljanak; a hat kereskedő ágyat
vettetett magának a szobába, a legény pedig a kocsisával maradt a
kocsinál, és a kocsi alá csináltatott ágyat magának.
Éjféltájban látja hogy jön az udvarba egy valaki farkasbőr bundában s
legelőször is a kocsikhoz jött, megköté a lovát és nézi, aludnának-e
vagy sem. Tették magokat, mintha aludnának; evvel elmegy a farkasbőr
bundás ember a korcsmárosné ablakára, megzörgette, azonnal mindjárt
kijött az asszony, s megcsókolták egymást. A ház háta megett volt egy
szalmakazal, oda hátrahúzódott a korcsmárosné azon emberrel. Itten a
kocsi alatt fekvő legény felkölt és ment utánok alattomban, látja hogy a
farkasbőr bundát leveté magáról az ember; itten oda megy és egy jó
darabot az egyik sarkából elmetsz a késével. Ezt mikor visszafordúlt,
észre nem vette mindjárt, hogy a bundája szélét elvágták, ezután bemegy
a korcsmárosnéval az ember a szobába, és egy kevés idő mulva látja hogy
kijön s felült a lovára. A lovának pedig a füle hegyét is elvágta az ott
kin fekvő legény, ki az egyik kocsi portékát elnyerte, azért hogy
megmentette a haramiáktól a kereskedőket. Elmegy tehát a lován a
farkasbőr bundás ember, nem tudta hogy a lovának a füle el van csípve,
sem pedig hogy bandájának szárnya el van vágva. Egy két óra múlva lárma
támad a szobában, sikolt a korcsmárosné, jajgat, hogy megölték legyen a
férjét a kereskedők. A korcsma körül nagy majorságok voltak, onnan
mindjárt a lármára összeszaladt a sok ember s megkötözték a kereskedőket
s bevitték a városba, mely csak egy órányi járás volt onnan. Az asszony
mondá: hogy ez az úr, a legényre mutatva, ben sem volt a szobában
kocsisával együtt, tehát elmehet isten hírével. – Magam is bemegyek a
városba, feleli a legény, és megtudom, mi történik velek. Felült a maga
kocsijára és elment, a másik kocsit mind a portékával együtt vitték a
vármegyére.
Elérkezett tehát a vármegyére az ífju legény, kérte mindjárt a vármegye
urait, vizsgálják meg a dolgot igaz-e vagy sem. Itten mindjárt előhívják
az asszonyt és a kereskedőket, az asszony erősen mondotta hogy ők
cselekedték, a kereskedők pedig hogy ártatlanúl szenvedik e gyalázatot.
Feleli az ífju: én meg fogom mutatni hogy ki ölte meg a korcsmárost; nem
más hanem azaz ember, aki lóháton jött a korcsmába tizenegy óra után, és
legelőször is jött engem nézni, aluszom-e a kocsi alatt, én pedig
aluvónak tettem magamat a kocsisommal együtt; mikor látta hogy aluszom,
megkopogtatta a korcsmárosné szobaablakát, és az asszony mindjárt
kijött, itten megcsókolták egymást és hátra mentek a ház háta megett
levő kazalhoz; az ember leveté magáról a farkasbőr bundát s a szín alatt
hagyta, én pedig oda mentem és elvágtam az egyik széléből ezt a darabot;
itt van, nézzék az urak; a lovának a füléből elcsíptem ezt a darabot.
Az idő pedig mintegy ősz tájban volt, tehát hűvös szelek fújdogáltak,
így tehát sokan voltak az ott jelenlevő urak közül farkasbőr bundában;
tehát mondá a legény: a mint képzelem, itt lesz az a bunda a melyből
vágtam, mindjárt illesztem mindenikhez. És ekkor reá találnak, hogy a
főszolgabíró bundájának a széléből volt ép oly darab elvágva és most ki
van toldva, és még most is a bélésen látszik mintha vér fecskendezett
volna reá. Itten mindjárt gyanúba jött a főszolgabíró, tehát, hogy még
jobban megtudnák a dolog mivoltát, elküldik a darabantokat, néznék meg a
szolgabíró lovait, s a melyiknek meg volna csonkítva a füle, tehát
hoznák el. Megtalálták a darabantok a lovat, elhozzák, hát látják hogy
fris vágás volna a fülén, itten a szolgabírót mindjárt betették a
korcsmárosnéval együtt, a kereskedőket pedig kieresztették. Megköszönték
a kereskedők, hogy a haláltól megmenté, neki adták még a másik szekeret
is kocsistul, kocsisostul, lovastul és portékástul, magok pedig elmentek
gyalog a városba hová valók voltak.
A fiu is megy a két portékával terhelt szekérrel, eléri a faluját, hol
atyja és felesége lakott, s beszállt estve felé a korcsmába. Itten
kérdezi a korcsmárostól: meghálhatok-e itt? – Meg, uram. – Van-e
elegendő széna, abrak, és étel három személyre? – Fog lenni minden.
Kifognak, étettek itattak, és magok is vacsoráltak. Itten mond a
korcsmárosnak: ezelőtt tíz évvel valék e faluban és voltam szállva egy
ilyen nevezetű embernél, ugyan él-e még? Felele a korcsmáros: kedves úr,
meghalt már vagy hét esztendeje. – Hát a fia él-e? – Azt nem tudja senki
hová lett, mert tizenhárom esztendős korában megházasodott, és még mint
gyermek elment az utcára játszadozni, a felesége pedig már volt tizenhét
éves; miért miért nem, megverte a felesége a férjét, azóta nem tudja
senki hová lett. Kérdezi tovább a korcsmárost: ott lakik-e még ahol
ezelőtt? – Feleli hogy ott. Evvel nem kérdezte a korcsmárost, hogyan
viselte magát azóta a felesége, hanem csak, kiment, és magához vett két
pisztolt, és ment a megholt apja házához; itten benéz az ablakon,
mindjárt megismerte a feleségét, látja hogy az asztalnál egy fiatal
suhanc nevetkőzik; mindjárt haragra indulván, kapja a pisztolt, fölhúzza
és agyon akarja lőni. Akkor eszébe jut a fogadott apjának szava, hogy
mindig jobb az esteli haragot reggelre hagyni, a reggelit pedig estvére,
tehát leereszti a pisztol szerszámát és visszament a korcsmába. Itten
ismét kérdezi: hogyan viselte magát azóta az az asszony? – Igen jól. –
Van-e gyermeke? – Egy van, mert mikor a férje elment, teherben maradt
tőle. Akkor gondolja magában: de jó hogy eszembe jutott a fogadott apám
tanácsadása, hogy az estveli haragot hagyjam reggelre, a reggelít pedig
estvére. Ezek után lefeküdtek, reggel fölkeltek, mondja a korcsmárosnak:
venne-e annyi időt magának, hogy vele eljönne ahoz a menyecskéhez?
Feleli a korcsmáros: szívesen, miért ne. – Elmennek. Az asszony meg nem
ismerte, tehát kérdezi, hogyan van mióta halt meg az öreg, és hogy a
férje hol van? – Mond az asszony: én igen szerencsétlenül jártam a
férjemmel, már tíz esztendeje elmúlt mióta semmit sem tudok felőle, hová
lett; s el kezde sírni. Tovább kérdezi miért ment el innét hazulról? –
Nem egyebért, hanem ételt küldöttem ki a földre az atyánknak, és ő
megétette a többi gyerekpajtásaival, így tett két ízben, és hogy a
szélkét is eltörte, tehát megvertem; akkor elment, azóta se láttam. –
Akkor kérdi: ugyan megismerné-e ha haza jönne? – Talán csak megismerném,
feleli, talán nehezen. – No, lásd, én vagyok az, és még sem ismersz el.
Akkor megölelvén férjét, igen megörűlt az asszony. – Nem sokat
beszélgetett a fiú, hanem mondja hogy neki dolga volna, az asszony azt
gondolá hogy megint itt akarja hagyni és sírt keservesen; de ő értésére
adta, hogy csak általmegy a korcsmába. Befogatott a két portékával
rakott kocsijába, behajtatott az udvarába; látja a felesége mily
szerencsés lett az ura, s megújúlt az öröme. Ezek után éltek együtt
csendességben.
[Transcriber’s Note:
Alternative spellings have been retained as they appear in the
original.
List of corrected typographical errors:
Page VII, "Világbiró nagy Mátyás"
changed to "Világbiró Nagy Mátyás"
Page VII, "A mostoha anya"
changed to "A mostohaanya"
Page VII, "Szegfűhajú János"
changed to "Szegfűhaju János"
Page 28, "Elérvén azon residenciához"
changed to "Elérvén azon rezidenciához"
Page 47, "Azonben a király"
changed to "Azonban a király"
Page 51, "hosszn csendes uralkodása"
changed to "hosszú csendes uralkodása"
Page 52, "hasonlókében a csikó"
changed to "hasonlóképen a csikó"
Page 70, "elment kiralyatyjához"
changed to "elment királyatyjához"
Page 85, "időknek elfolyásábsn"
changed to "időknek elfolyásában"
Page 92, "mit nekik mntatott"
changed to "mit nekik mutatott"
Page 143, "Mondá a drágonyos"
changed to "Mondá a dragonyos"
Page 146, "átok alól magszabadítójának"
changed to "átok alól megszabadítójának"
Page 153, "fejér szer-szerszámot"
changed to "fejér szerszámot"
Page 163, "Felel a korsmáros"
changed to "Felel a korcsmáros"
Page 190, "mikor már megvacsoráltal"
changed to "mikor már megvacsoráltál"
Page 212, "Ezuk után elmegy"
changed to "Ezek után elmegy"]