Tiz perccel mulhatott egy óra, mikor Parker, méltóságteljesen, mint
mindig, lejött és a fürdőkocsit kérte.
– Elhoztam, – mondja a portás nekem. Aztán jelentősen, hogy egész
terjedelmében felfoghassam, hozzátette: – De nem használták!
– Nem használták?!
– Nem. Az ur kocsiban vitte el.
– És el?
– És el!
A portás nagyon nehézkesen irja le a Tengerkisasszonyt. Ugy látszik,
hosszu köpenyt viselt és olyan volt, »mint egy szobor.« De élt. Egyik
keze szabadon lelógott és a haja is kibontva lebegett, mint egy csomó
arany. Az ur pedig ment egyenesen. A lány egyik kezével a haját fogta,
igen, igen, a haját fogta neki, az ujjai belemélyedtek a hajába…
– És nevetett rám. Bugyborékolva nevetett.
– Az ur nevetett? – kérdeztem.
– Hogy nevetett-e? Az az ur? Micsoda gondolat! Nem!
A történet tehát odakint végződik a Lummidge-szálloda meleg, barátságos
lámpái előtt.
A töltés egyik hajlásában kis pavillon áll, ahol a katonazene szokott
játszani a téli szezon idején. E pavillon előtt lábnyomokat találtak,
melyek le, a part felé huzódnak. Erre haladtak el tehát, sietve el, a mi
életünkből az ismeretlen homálya felé.
Mentek, a holdfényben, fehéren, ragyogóan, egymáshoz simulva: a leány
haja ráhullt a férfi homlokára. És a leány mosolygott rá és suttogott
neki. Egy pillanatra rájuk esett a lámpafény, amint elhaladtak előtte:
azután bezárultak mögöttük az árnyak. Holdfényben keresztezték az alsó
utat, ahol kisértetiesen rezegnek a fák árnyai, le az árnytalan, ragyogó
tengerpart elnyuló szőnyegéig. Senki se látta őket, senkisem mondhatja
meg, vajjon visszafordult-e mégegyszer a férfi, mielőtt beléfolyt a
foszforeszkáló fényözönbe.
Az égen egyetlen csillag ragyogott és a lemenő hold. A tenger sötétlő
tükre itt és ott foszforosan villant meg olykor: odakint, a távolban,
ragyogó sárga pontokként égtek a hajólámpák. Keletről vöröses világosság
kezdett ködleni; a nyugati égen valami reszkető fénysáv villant elő a
láthatár alól, eltünt és ujból megjelent.
Látom a lámpás csodálkozó, kérdező fénypontját, amint halványan és
lihegve belevész az éj titokzatos, ünnepélyes mélységeibe.
Lábjegyzetek.
[Footnote 1: Őrgróf, nagy cim Angliában.]
[Footnote 2: Tengerviz kisasszony.]