Katalin szepegve és forrón bújt az urához.
A tanár valami kis fájdalmat érzett a nyakán. Az amulett volt, mit a
keblén viselt az asszony.
De nem a régi Szent Katalin-arany, hanem valami új amulett: egy
zománcozott kis kereszt.
No lám, a harmadik, az utolsó Szent Katalin is lekerült a gazdája
nyakáról!
– Nem viseled már a Katalin-aranyat? – kérdezte halkan.
Az asszonyban egyszerre megdermedt a lélek. Szinte érezni lehetett, mint
hül ki a teste.
– Nem viseled már?
– Elszakadt – a lánca elszakadt, – hazudta.
– Ezt a keresztet hol vetted?
– Ezt a keresztet –?
– Hol vetted?
– Kaptam.
– Kitől?
– Az – az apáca főnöknőtől…
Tudta, hogy az ura nem hisz neki.
Jó ideig mozdulatlanul, mereven és hidegen maradt István mellett. A
lélegzetét is visszafojtotta, csak a szíve tétova kopácsolása
hallatszott nagy távolságból.
Az alexandriai veretű régi Katalin-aranyat pedig még leánykorában kapta
Istvántól. Már akkor tisztában volt vele, hogy az ajándék után az
ajándékozó is az övé lesz.
Az aranyból a székely ezermester medaillont csinált és Kata az ura
arcképét őrizte benne.
A hátsó lapjára, parányi betűkkel, ezt a bibliai mondást vésette reá
István:
_„Légy hív mindhalálig, és néked adom az életnek koronáját.“_
Katának az a babonája fűződött hozzá, hogy addig lesz csak szerencséje,
míg nyakában hordja. Egyszer elvesztette a tengeri fürdőben és akkor két
napig beteg volt az izgalomtól, míg csodamódon meg nem került a kincse.
Akkor kijelentette, hogy az aranyat vele együtt kell majd eltemetni.
Illetőleg _velük_ együtt, Katalin ragaszkodott ötletéhez, hogy ő és az
ura egy napon fognak meghalni.
És most levetette a medaillont egy kereszt kedvéért. Egy zománcos kis
keresztért, mit hosszas alkudozás után Ruzicska régiségkereskedőnél vett
meg Milka százados.
És különösen: a hűtlenségnek ez a szimbóluma szinte jobban fájt
Aratónak, mint maga a hűtlenség!
Nem, igy mégsem lehet!
Visszalopni a feleségét a tolvajtól –? Nem! Az ilyen esthomályban orzott
szerelemben több volna a lealázás, mint a boldogság.
Nem tudná többet a magáénak tekinteni. Nem tudna többet a szemébe nézni.
Vagy van lelke Katónak, vagy nincs.
Ha van, akkor határozzon a maga eszével és menjen a maga lábán oda,
ahová mennie kell. Ahhoz, hogy István ölben hozza vissza, már nagyon is
messzire elkóborolt hazulról.