Valaki utána osont: Kántor kutya. Ő a gazdája pártjára állott…

István úgy érezte magát, mint valaki, akit orvul belöktek egy hideg,

fekete mocsárba, ahonnan nincs többé szabadulás.

A társa lökte le, akivel az imént még kart karba öltve, bizalmasan,

boldogan jártak. Micsoda gyalázat!