1. A tudományból mindennemű hamis fogalmat ki kell küszöbölni. A
misztikus szempont, amely a szabály alkalmazását megakadályozza.
2. Mód, hogy a kutatás pozitiv tárgyát megállapítsuk: A tények
csoportosítása közös külső tulajdonságaik alapján. – Az így alkotott
fogalom viszonya a közönséges fogalomhoz. – Példák arra nézve, hogy
milyen tévedéseknek vagyunk kitéve, ha ezt a szabályt elhanyagoljuk vagy
hamisan alkalmazzuk: Spencer és az ő elmélete a házasságról; Garofalo és
definiciója a bűntényről. Általános tévedés, hogy az alsórendű
társadalmak erkölcsnélküliek. – A kezdő definicióba fölvett
tulajdonságok külső volta nem akadálya a tudományos magyarázatnak.
3. E külső jellemvonásoknak a lehető legtárgyilagosabbaknak kell
lenniök. Hogy ezt elérhessük: A társadalmi tényeket azokon az oldalukon
kell megragadnunk, ahol egyéni nyilvánulásaiktól elkülönítve
jelentkeznek.
=III. Fejezet.= _A normális és pathológikus megkülönböztetésre
vonatkozó szabályok_ 74
E megkülönböztetés elméleti és gyakorlati haszna.
Ennek tudományosan lehetségesnek kell lennie, azért, hogy a tudománynak
magatartásában irányítóul szolgáljon.
I. A közönségesen alkalmazott kritériumok vizsgálata: A fájdalom nem
elhatározó jellemvonása a betegségnek, mert az egészséges állapotnak is
alkatrésze; az életbenmaradásra való kilátást nem csökkenti, mert
gyakran normális dolgok (öregség, szülés) hozzák létre, s nem következik
közvetlenül a betegségből; ez a kritérium igen gyakran nem alkalmazható,
különösen a társadalomtudományban.
A betegséget úgy különböztetjük meg az egészségtől, mint a normálist az
abnormálistól. – A specifikus vagy átlagtípus. – Számot kell vetnünk a
korral, annak megállapítására, hogy a tény normális-e vagy nem.
A kórosnak ez a meghatározása mennyiben vág össze a betegségnek
közkeletű fogalmával. – Az abnormális esetleges; hogyan van, hogy az
abnormális az élőlényt általában alsóbbrendűvé teszi.
II. Annak haszna, ha e módszer eredményeit igazoljuk, olyformán, hogy
valamely tény normális vagyis általános voltának okait fölfedjük. – Ez
az igazolás szükséges, ha oly tényekről van szó, amelyek olyan
társadalmakban fordulnak elő, amelyeknek történelme nem fejeződött be. –
Hogyan van, hogy ez a bizonyíték csak kiegészítésül alkalmazható és csak
másodsorban. – Szabályok.
III. E szabályok alkalmazása egyes esetekre, különösen a bűntény
kérdésére. – Egy bizonyos kriminálitás létezése miért normális jelenség.
– Példák a tévedésekre, melyekbe akkor esünk, ha e szabályokat nem
követjük. – Sőt így maga a tudomány is lehetetlenné válik.
=IV. Fejezet.= _A társadalmi típusok megalkotására vonatkozó
szabályai_ 109
A normális és abnormális megkülönböztetése magában foglalja a társadalmi
fajok felállítását. – E fajfogalom haszna; közvetítő a _genus homo_ és a
külön társadalmak fogalma között.
I. A monográfiai eljárás nem eszköz ennek a megalkotására. – Ezen a
módon lehetetlen célt érni. – Az ily módon készült osztályozás
haszontalan. – Az alkalmazandó módszer alapelve: a társadalmakat
összetételük foka szerint megkülönböztetni.
II. Az egyszerű társadalom meghatározása: horda. – Példák a
társadalomnak hasonlóval történő egynehány összekapcsolódásai formájára
és az összetett társadalmakéra egymással. – Az így alkotott fajokban
megkülönböztethetünk változatokat, aszerint, hogy az alkotó szegmentumok
összeolvadtak-e vagy nem. – Szabályok.
III. Az elmondottak mennyiben bizonyítják a társadalomfajok létét. – A
faj természetének különbségei az élettanban és a társadalomtudományban.
=V. Fejezet.= _A társadalmi tények megmagyarázására vonatkozó
szabályok_ 125
I. A közhasználatban levő magyarázatok teleológikus jellege. Valamely
tény haszna létének még nem magyarázata. – E két kérdés kettősségét
bizonyítják az életbenmaradás tényei, a szerv és a funkció függetlensége
és ama szolgálatok különfélesége, melyeket egy és ugyanazon intézmény
egymásután teljesíteni képes. – A causæ efficientes kutatásának
szükségessége a társadalmi tényekben. – Ezeknek az okoknak túlságos nagy
jelentősége van a szociológiában, amit bizonyít a legaprólékosabb
társadalmi szokásokban is nyilvánuló általánosság.
A causa efficienst a funkciótól függetlenül kell meghatározni. – Miért
kell az első kutatásnak ezt a másodikat megelőzni. – Ez utóbbinak
haszna.
II. Az általában használatos kifejtési eljárás pszichológiai jellege. –
Ez az eljárás félreismeri a társadalmi tény természetét, a melyet
tisztán pszichikai tényre a definició által nem lehet visszavezetni. – A
társadalmi tények csak társadalmi tények által magyarázhatók.
Mi módon lehetséges ez, jóllehet a társadalomnak csak az egyéni öntudat
az anyaga. – Az asszociáció tényének jelentősége, amely új reálitásokat
teremt. – A szociológia és a pszichológia elkülönítése analog a
biológiáéval és a fizika-kémiai tudományokéval.
Vajjon ez a tétel alkalmazható-e a társadalmi formáció tényére.
Pozitiv viszony a pszichikai és társadalmi tények között. Az előbbiek a
maghatározatlan anyag, melyet a társadalmi faktor általakít; példák. Ha
a szociológusok közvetlen szerepet tulajdonítottak neki a társadalmi
élet keletkezésében, ez csak azért érthető, mert az öntudatállapotokat,
amelyek csak átalakult társadalmi tények, tisztán pszichikai ténynek
vették.
Egyéb bizonyítékok e tételnek támogatására: 1. A társadalmi tényeknek az
ethnikai tényezőtől való függetlensége, mely az organikus-pszichikus
rendbe tartozik. 2. A társadalmi fejlődést nem lehet csupán pszichikai
tényekből magyarázni.
Szabályok ehhez a kérdéshez. Minthogy e szabályokat nem méltatták
figyelemre, a szociológiai magyarázatoknak túlságosan általános
karaktere van, s ez őket diszkreditálja. Szükségünk van egy
tulajdonképpeni szociológiai képzettségre.
III. A társadalmi morfológia tényeinek primarius jelentősége van a
szociológiai magyarázatokban: a belső miliő az eredete minden
jelentékeny társadalmi folyamatnak. Különösen fontos szerepe van ebben a
miliőben emberi elemének. A társadalmi probléma mindenekelőtt ama
környezet tulajdonságainak feltalálásában áll, amely a társadalmi
jelenségekre hatást gyakorol. A jellemvonásoknak két fajtája felel meg
különösen e feltételnek: A társadalom térfogata és dinamikus sűrűsége, a
szegmentumok összeolvadásának fokával mérve.
A belső környezet másodlagos tulajdonságai. Viszonyuk az általános
környezethez és az együttes élet részleteihez.
A társadalmi környezet e fogalmának jelentősége. Ha ezt elvetjük, a
szociológia nem lesz képes több okozati viszonyt megállapítani, hanem
csak az egymásutániság viszonyát, amely előre való tudományos
megállapítást nem tesz lehetővé. Comte-ból és Spencer-ből vett példák. E
fogalom jelentősége a tények magyarázásában abban áll, hogy a társadalmi
szokások gyakorlati értéke változhatik, anélkül, hogy önkényes
berendezésektől függne. E kérdésnek a társadalmi típusokhoz való
viszonya.
Az így felfogott társadalmi élet belső okoktól függ.
IV. Ennek a szociológiai felfogásnak általános karaktere. – Hobbes
szerint a pszichikai és a társadalmi között a kapcsolat szintétikus és
mesterséges. Spencer és a nemzetgazdászok szerint természetes és
analitikus; szerintünk természetes és szintétikus. Mennyiben
egyeztethetők össze e tulajdonságok. Általános következtetések.
=VI. Fejezet.= _A bizonyító eljárás szabályai_ 167
I. Az összehasonlító módszer vagy az indirekt kísérlet a szociológiai
kutatás módszere. Comte úgynevezett történelmi módszerének
hiábavalósága. Felelet Mill ellenvetésére az összehasonlító szociológiai
módszert illetőleg. Ennek az alapelvnek fontossága: _ugyanazon hatásnak
mindig ugyanazon ok felel meg_.
II. Miért legjobb az összehasonlító módszertani eljárás különböző fajai
közül a párhuzamos variációk módszere: 1. Mert az oksági kapcsolatot
belülről ragadja meg; 2. mert lehetségessé teszi jobb és kritikaibb
bizonyítékok alkalmazását. Mert a szociológia, ámbár egy eljárásra van
korlátozva, egyéb tudományokkal szemben nincs alárendelt helyzetben a
variációk folytán, amellyel rendelkezik. Szükséges, hogy csak a
folytonos és kiterjedt változásokat hasonlítsuk össze és ne az izolált
variációkat.
III. E sorok képzésének különböző módjai. Esetek, ahol a sor egyes
tagjait egyetlen társadalomból lehet venni. Esetek, ahol ezek különböző,
de ugyanazon fajú társadalmaktól vehetők. Esetek, ahol a különböző
fajokat össze kell hasonlítani. Miért ez a legáltalánosabb. Az
összehasonlító szociológia maga a szociológia. Elővigyázati
rendszabályok bizonyos tévedések elkerülésére összehasonlítás közben.
_Befejezés._ E módszer általános jellemvonásai: 185
1. Független mindennemű filozófiától (ez a függetlenség magára a
filozófiára hasznos) és gyakorlati tantól. A szociológia viszonya
ezekkel a tanokkal. A pártokon mi módon tud uralkodni.
2. Tárgyilagossága. A társadalmi tények úgy tekintetnek mint dolgok. Ez
az elv mi módon hatja át az egész módszert.
3. Szociológia karaktere: A társadalmi tények úgy magyaráztatnak meg,
hogy specifikus voltukat megőrzik; a szociológia mint önálló tudomány.
Ennek az önállóságnak birtoka a legfontosabb haladás, amit a szociológia
tehet. Az így tárgyalt szociológia tekintélye nagyobb.