XXXV. A BOHÉMEK.

– Estély Berzsenyiéknél. Fényözön. A lépcsőházban délszaki növényzet.

Kilenczkor Berzsenyi báró felrakja összes rendjeleit, s az inasok

fölhúzzák fehér keztyűiket. Féltizkor megjelenik az első bouton;

nyomában Golkonda egész gyémánttermése. Tiz óra tájban, mikor a

szinháznak vége, bevonulnak a Bohémek: Schaunard, a nagy zenész, Marcel,

a nagy festő, Rodolphe, a nagy költő, Colline, a nagy bölcsész, és

Auguszt, a nagy művész. Az előcsarnokban az inasok lesegítik a Bohémek

felöltőit; minthogy a felöltők akasztó-szalagja el van szakadva,

Colline, a nagy bölcsész, egy szobaleányt hivat. Katicza sietve jő, s

megkezdi az akasztószalagok felvarrását. A Bohémek ekközben felvonulnak

a hallba. A hallban: –

Schaunard, a nagy zenész. – A kérdés az, hogy minő a puttyogós bor?

Arthur, a főkomornyik. – A nagyságos úrnak tréfálni méltóztatik. Csak

nem gondolja, hogy a báró úr »Talizmán«-nal sérti meg a vendégeit?

Marcel, a nagy festő. – E fiú művelt s tudja, hogy az ital

Francziaországban kezdődik.

Schaunard, a nagy zenész. – Csakhogy én a fanyar pezsgőt nem szeretem.

Én csak Moët et Chandon-t iszom.

Arthur. – Hat különböző márka áll Nagyságod rendelkezésére, mindenféle

fajtából. Édes, sec, demi sec, vin brut. A márkák: Moët & Chandon,

Irroy, Pommery & Greno, Georges Goulet, J. Mumm, Heidsieck.

Marcel. – Nekem mindig Heidsieck sec-et hordjon. Jó lesz, ha félre tesz

számomra három üveggel. Dugja el a kis fehér szalonban a nagy állótükör

mögé.

Rodolphe, a nagy költő. – És mi van a pántlikás szivarokkal? Hol vannak

a pántlikás szivarok?

Arthur. – Még vacsora előtt parancsolja Nagyságod a havannát?

Rodolphe. – Nem, egyelőre csak egy skatulya czigarettát adjon. Egy vagy

két pakli »Szfinx és Obeliszk«-et.

Colline, a nagy bölcsész. – Én nem itt szívom el a szivart, hanem

odahaza. Csomagoljanak be egy ötven darabos skatulyát a nagy

Menendez-ekből.

Schaunard. – De hol van a menu? Lássuk a menut!

Colline. – Engem föltétlenül olyanok közé ültessen, a kik nem esznek

osztrigát, mert én a szomszédaim osztrigáit is meg szoktam enni.

Arthur. – Nagyságod Csalavéri Torkos Frigyesné ő méltósága és Naphegyi

Tinka ő nagysága között fog ülni.

Colline. – Nekem nem kell hölgy, nekem osztriga kell. Cserélje meg a

kártyákat s ültessen engem a szélütött főapát mellé; az nem eszik

osztrigát.

Marcel. – Engem öreg hölgyek közé ültessen, mert a fiatalok szeretik

kiszolgáltatni magukat, és én nem azért jövök ide, hogy imádkozzak és

dolgozzak.

Rodolphe. – Én mellém fiatal és kövér asszonyokat jelöljön ki, jól

dekolletálva. Ez nekem étvágyat csinál.

Schaunard. – A fődolog az, hogy a kocsik megvárjanak bennünket; nem úgy,

mint a multkor. A fenének van kedve gyalog kutyagolni haza a pokolba,

mikor az ember a pukkadásig tele pakolta magát.

Colline. – A legnagyobb ostobaság az, hogy a mikor az ember ehetik,

ihatik, a mennyit akar, a szobalányok nem ülhetnek az asztalhoz.

Auguszt, a nagy művész (a ki eddig némán tekintett maga elé). – Nos?

Arthur. – Tessék?

Auguszt (fagyos ábrázattal). – Nos?

Arthur. – Parancsol Nagyságod?

Auguszt. – Nos? A csekk?

Arthur. – Miféle csekk?

Auguszt. – Vagy talán azt hiszi a gazdája, hogy én az ő szép szeméért

jöttem ide? És hogyha megetet és megitat, akkor én ingyen fogok

monológokat előadni? Engem nem lehet inggombokkal lefőzni! Hol van a

csekk? The money, l’argent, das Geld? Las millreis, soldi, baksis,

penyaz?

Arthur. – Holnap reggel Nagyságod lakásán lesz.

Auguszt. – Holnap? A holnap az istené! De jól van, nem bánom, most az

egyszer. Jövőre azonban tanuljanak modort. A modor az, hogy az ember

mindenekelőtt átnyujtja a csekket.

(A vendégek átsétálnak a nagy terembe. Harmadfél órai szünet.

Éjféltájban a hall ujra benépesül. Megjelennek: Berzsenyi Blanka és

Elza, hédervári Hirschler Zelma, Héthársyné, Gabnaffy Ariadne és Nyuszi,

Várai-Fejér Nandine és Piczu, Soroksáry Miska gróf, Csalavéri Torkos

Frigyesné, Pschutt Tilda, Beteg Puszi, Bertalan Dóri, Várföldi Sebő, a

Hunhegyi-család, Grünspan Berczi, a Gabnaffy-fiúk, Szilárdffyék,

Berzsenyi Zoltán, Hirsényi Nándi, Rejtvényi Elek, még igen sok hölgy és

úr s végűl a bohémek.)

Csalavéri Torkosné (Rodolphehoz). – Nagyon örülök, hogy végre

megismerkedhettem egy szellemes emberrel; mindig kiváncsi voltam rá,

hogy egy szellemes ember hogyan öltözködik és milyen magaviseletet

tanusít a magánéletben. Mondjon, kérem, hamar valami szellemességet,

mert égek a vágytól önön mulathatni!

Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről · 第 149 / 198 题