– Estély Berzsenyiéknél. Fényözön. A lépcsőházban délszaki növényzet.
Kilenczkor Berzsenyi báró felrakja összes rendjeleit, s az inasok
fölhúzzák fehér keztyűiket. Féltizkor megjelenik az első bouton;
nyomában Golkonda egész gyémánttermése. Tiz óra tájban, mikor a
szinháznak vége, bevonulnak a Bohémek: Schaunard, a nagy zenész, Marcel,
a nagy festő, Rodolphe, a nagy költő, Colline, a nagy bölcsész, és
Auguszt, a nagy művész. Az előcsarnokban az inasok lesegítik a Bohémek
felöltőit; minthogy a felöltők akasztó-szalagja el van szakadva,
Colline, a nagy bölcsész, egy szobaleányt hivat. Katicza sietve jő, s
megkezdi az akasztószalagok felvarrását. A Bohémek ekközben felvonulnak
a hallba. A hallban: –
Schaunard, a nagy zenész. – A kérdés az, hogy minő a puttyogós bor?
Arthur, a főkomornyik. – A nagyságos úrnak tréfálni méltóztatik. Csak
nem gondolja, hogy a báró úr »Talizmán«-nal sérti meg a vendégeit?
Marcel, a nagy festő. – E fiú művelt s tudja, hogy az ital
Francziaországban kezdődik.
Schaunard, a nagy zenész. – Csakhogy én a fanyar pezsgőt nem szeretem.
Én csak Moët et Chandon-t iszom.
Arthur. – Hat különböző márka áll Nagyságod rendelkezésére, mindenféle
fajtából. Édes, sec, demi sec, vin brut. A márkák: Moët & Chandon,
Irroy, Pommery & Greno, Georges Goulet, J. Mumm, Heidsieck.
Marcel. – Nekem mindig Heidsieck sec-et hordjon. Jó lesz, ha félre tesz
számomra három üveggel. Dugja el a kis fehér szalonban a nagy állótükör
mögé.
Rodolphe, a nagy költő. – És mi van a pántlikás szivarokkal? Hol vannak
a pántlikás szivarok?
Arthur. – Még vacsora előtt parancsolja Nagyságod a havannát?
Rodolphe. – Nem, egyelőre csak egy skatulya czigarettát adjon. Egy vagy
két pakli »Szfinx és Obeliszk«-et.
Colline, a nagy bölcsész. – Én nem itt szívom el a szivart, hanem
odahaza. Csomagoljanak be egy ötven darabos skatulyát a nagy
Menendez-ekből.
Schaunard. – De hol van a menu? Lássuk a menut!
Colline. – Engem föltétlenül olyanok közé ültessen, a kik nem esznek
osztrigát, mert én a szomszédaim osztrigáit is meg szoktam enni.
Arthur. – Nagyságod Csalavéri Torkos Frigyesné ő méltósága és Naphegyi
Tinka ő nagysága között fog ülni.
Colline. – Nekem nem kell hölgy, nekem osztriga kell. Cserélje meg a
kártyákat s ültessen engem a szélütött főapát mellé; az nem eszik
osztrigát.
Marcel. – Engem öreg hölgyek közé ültessen, mert a fiatalok szeretik
kiszolgáltatni magukat, és én nem azért jövök ide, hogy imádkozzak és
dolgozzak.
Rodolphe. – Én mellém fiatal és kövér asszonyokat jelöljön ki, jól
dekolletálva. Ez nekem étvágyat csinál.
Schaunard. – A fődolog az, hogy a kocsik megvárjanak bennünket; nem úgy,
mint a multkor. A fenének van kedve gyalog kutyagolni haza a pokolba,
mikor az ember a pukkadásig tele pakolta magát.
Colline. – A legnagyobb ostobaság az, hogy a mikor az ember ehetik,
ihatik, a mennyit akar, a szobalányok nem ülhetnek az asztalhoz.
Auguszt, a nagy művész (a ki eddig némán tekintett maga elé). – Nos?
Arthur. – Tessék?
Auguszt (fagyos ábrázattal). – Nos?
Arthur. – Parancsol Nagyságod?
Auguszt. – Nos? A csekk?
Arthur. – Miféle csekk?
Auguszt. – Vagy talán azt hiszi a gazdája, hogy én az ő szép szeméért
jöttem ide? És hogyha megetet és megitat, akkor én ingyen fogok
monológokat előadni? Engem nem lehet inggombokkal lefőzni! Hol van a
csekk? The money, l’argent, das Geld? Las millreis, soldi, baksis,
penyaz?
Arthur. – Holnap reggel Nagyságod lakásán lesz.
Auguszt. – Holnap? A holnap az istené! De jól van, nem bánom, most az
egyszer. Jövőre azonban tanuljanak modort. A modor az, hogy az ember
mindenekelőtt átnyujtja a csekket.
(A vendégek átsétálnak a nagy terembe. Harmadfél órai szünet.
Éjféltájban a hall ujra benépesül. Megjelennek: Berzsenyi Blanka és
Elza, hédervári Hirschler Zelma, Héthársyné, Gabnaffy Ariadne és Nyuszi,
Várai-Fejér Nandine és Piczu, Soroksáry Miska gróf, Csalavéri Torkos
Frigyesné, Pschutt Tilda, Beteg Puszi, Bertalan Dóri, Várföldi Sebő, a
Hunhegyi-család, Grünspan Berczi, a Gabnaffy-fiúk, Szilárdffyék,
Berzsenyi Zoltán, Hirsényi Nándi, Rejtvényi Elek, még igen sok hölgy és
úr s végűl a bohémek.)
Csalavéri Torkosné (Rodolphehoz). – Nagyon örülök, hogy végre
megismerkedhettem egy szellemes emberrel; mindig kiváncsi voltam rá,
hogy egy szellemes ember hogyan öltözködik és milyen magaviseletet
tanusít a magánéletben. Mondjon, kérem, hamar valami szellemességet,
mert égek a vágytól önön mulathatni!