Berzsenyi. – Nagyon örülök, hogy magáévá teszi eszmémet. Annyival
inkább, mert leányaim már bizonyára tudatták önnel, hogy ez estélyek,
(vagy nem bánom: soirée-k) rendezését önre óhajtom ruházni. Teszem pedig
ezt azért, mert ön, mint szerkesztő, járatosabb nálam a különböző
művészek fölvezetésében, és másodszor, mert ön, mint családomnak
önzetlen barátja, szivélyesen fogja teljesíteni azt a sok lótás-futást,
a melyre én koromnál és társadalmi helyzetemnél fogva nem vagyok
hajlandó.
Rejtvényi. – Nagyon megtisztel, báró úr.
Berzsenyi. – Midőn ehhez még csak azt fűzőm hozzá, hogy én semmit se
becsülök és semmit se jegyzek meg magamnak annyira, mint az
önzetlenséget, egyelőre csak köszönettel veszem tudomásul az ön baráti
szolgálatát.