Berzsenyi. – Úgy hizelegsz, hogy mindig a kisebbik betyáromra
emlékeztetsz… No, küldesd el a kocsit, de ne adjanak többet neki, mint
három forintot. (Átmennek az ebédlőbe, a hol már meg is terítettek.
Vacsorálnak s megiddogálják a Pommery & Grenot.)
Berzsenyi. – Csodálatos, hogy a pezsgő egy idő óta iszonyu álmosító
hatással van rám. (Megnézi az óráját.) Még csak tizenegy? Mindegy, mért
ne aludnám el tizenegy órakor, ha már tizenegykor elálmosodtam? Hisz
úgyis itt maradok. Reggel majd csevegünk, nem igaz? Szervusz. Reggel
gyere be és költs fel. Majd csevegünk és fel fogod próbálni a
fülbevalót!