Berzsenyi. – A báróné ezt méltányolja, s ha bizalmasan cseveg velem, nem
kerüli ki nevednek felemlítését. A multkor például egyszerre csak azt
mondja nekem: »Ott láttam a Stefánia-uton a hogy is híjják Melaniet is«…
és megdicsérte a toalettedet.
Melanie (elpirulva örömében). – Hogyan, a báróné, a kinek olyan mesés
izlése van, kegyes volt?…
Berzsenyi. – Különben, mondhatnám, egész családomnak elnézését s hogy ne
mondjam becsülését birod. A leányaim persze tiszteletből nem árulhatják
el előttem, hogy ők is tudják a te létezésedet, de néha ártatlanul is
módját ejtik dicséretöket kifejezni. Most egy pár hete például, a mikor
a szinkörben megjelentünk s véletlenül, mert nem tehetsz róla, te is ott
voltál egy páholyban, a kisebbik leányom folyton téged látcsövezett s
úgy mondta a másiknak, hogy nekem hallanom kellessen: »Te, Blanka, annak
a hölgynek olyan intelligens arcza van, hogy első tekintetre megnyeri az
embert. Nagyon szeretném ismerni, mert nagyon jószivű hölgy lehet.« A
mire persze nagyot nevettem magamban és azt gondoltam, hogy: »Ezek a
betyárok azt hiszik, hogy én olyan szamár vagyok, hogy nem tudom, hogy
ők milyen nagy betyárok!«
Melanie (boldogan). – A baronesz bizonyosan észrevette a tekintetemen,
hogy milyen elragadónak találom bájos, szellemtől sugárzó lényét, kedves
frisseségét…
Berzsenyi. – Pláne, ha hallaná, hogyan beszélsz róla, egészen beléd
szeretne, a kis hiú gyermek! Szóval, meg fogod érteni…
Melanie. – Ó, vigasztalhatatlan volnék, ha a bárónét véletlenül abba a
kellemetlen helyzetbe hoznám, hogy észre kellessen vennie s azért a
világért se beszéljünk többet Ostenderól…
Berzsenyi. – Végre Scheveningen se kutya, és ha, nem bánom, mondjuk,
máshova kivánkozol, az már aztán nekem mindegy.
Melanie (aggódva). – Mindenesetre úgy válaszszuk meg a helyet, hogy a
bárónét bármely kellemetlen véletlentől megóvhassuk.
Berzsenyi. – Örülök, hogy nem csalódtam gyöngéd érzésedben. Bizonyos
voltam különben, hogy tapintatodra számíthatok. Azért előre
gondoskodtam, hogy egy kis cadeauval kárpótoljalak. (Egy selyempapirba
göngyölt kis csomagot vesz ki a zsebéből). Nesze, és nézd meg csak jól.
Melanie (kibontja a csomagot. Elragadtatással). – Egy gyönyörű miniature
imakönyv!… Ó, milyen kedves ez!… Milyen jól esik!… (Megcsókolja az
imakönyvet).
Berzsenyi. – Nézd meg jól, mert nem hinnéd, milyen drága volt.