Berzsenyi. – Hány előadás?
Blanka. – Mind a három.
Berzsenyi. – Nnn… na, nem is olyan sok. Háromezernyolczszáz… hm,
hagyján, hagyján. Egy előadás ezer kétszázhatvan és még valami. Nem is
olyan sok. Persze, korona.
Blanka. – Nem, forint.
Berzsenyi. – Forint? Hm. No az se sok. A közönség nagyon szép volt, s
kedves mamádnak meg volt a maga élvezete. Határozottan láttam rajta,
hogy élvezett; rég nem láttam őt így élvezni. Mondhatom, nem sok ilyen
szép közönségért. Csak azt nem értem, hogy ha két-három előadás ennyibe
kerül: hogyan győzik pénzzel azok a szegény ördögök, a kiknek a
darabjait húszszor is előadják?!