A népszámláló. – Hajadon?
Katicza. – Hallja, lelkem, ne sokat idétlenkedjék már, mert én nem
nézem, hogy törvény-e, vagy nem törvény…
A népszámláló. – Feleljen. Születési éve?
Katicza. – Tudom is én. A tavaszszal multam huszonkettő. Számítsa ki.
A népszámláló. – 1878. Egyez. Vallása?
Katicza. – Görög.
A népszámláló. – Egyesült vagy nem egyesült?
Katicza (türelmét vesztve). – Egyesült a fészkes fene!
A népszámláló. – Azt kérdem, hogy szakállas papja van-e, vagy borotvált
képű?
Katicza. – A pokol nézi a szakállát! De azt mondom magának, hogy most
már elég, mert látom, hogy megjött a méltóságos úr huszárja, s
mondhatom, hogy a nagyméltóságú fő-főkúria se veszi le magáról…
Berzsenyiné (a ki időközben magához tért). – Katicza, az
Eau-de-Cologne-omat!…
Katicza. – Igenis, csak hadd tuszkoljam ki ezt az urat. (A népszámláló
el.) Tessék itt van.
Berzsenyiné (még aléltan). – Elment?
Katicza. – El.
Berzsenyiné. – Szaladjon hamar utána, fiam, és kérdezze meg tőle, hogy
ki találta ki ezt a népszámlálási törvényt? Tudja meg, fiam, hogy ki
volt a törvénycsináló; meg akarok ismerkedni vele!