Héthársyné (a ki ezalatt az igazgató-jelöltjét protegálta egy öreg
grófnál). – Kérlek, magától értetődik. Ti nem mulatni jöttetek ide. De
nini az én Blankám!
Blanka. – Báróné, te itt vagy!… Kérlek, engedd meg, hogy bemutassam
Rejtvényi urat. (Rejtvényi szalutál.)
Héthársyné. – Jó. (Kegyesen bicczent egyet a fejével.) Mire tettél?
Blanka (sugva). – _Kente Fente Sáriká_ra. Ez a jockeyk titkos tipje.
Rejtvényinek egy pinczér, a ki a jockeyk legjobb barátja, elárulta, hogy
a jockeyk ma ezzel a lóval egy nagy coup-t terveznek. Te még nem tettél?
Rejtvényi, menjen, s tegye meg a bárónénak… melyiket akarod? (Az emberek
össze-vissza szaladgálnak; a totalizatőr gépei csattognak, a bookmakerek
kiabálnak, jegyeznek, írnak, törölnek, s odakünn, az ezerhatszáz méteres
startnál egy ló magában röhög.)
Elza (messzelátóval nézi a lovakat). – _Mitugrász_ nyugodt… Jesszusom,
start! (Csöngetés; a lovak beszaladnak, s az emberek kiabálják a lovak
neveit. Egy végre elszalad a birói páholy előtt, nyomában a többivel.
Általános elszörnyedés: The Winner!)
Blanka. – Micsoda ló az? Melyik? A 23-as? Melyik a 23-as?
Elza. – A miénk!
Blanka. – _Kente Fente Sárika_?
Elza. – Nem, _The Winner_, a papa lova! Istenem, Istenem, a papát meg
fogja ölni az öröm!… Gyere, keressük meg, mert félek, hogy valami baja
lesz az izgalomtól. Ó hála Istennek, nem lett rosszul, ott áll!… Papa,
kedves papa! (Apjának a keblére borul.)
Berzsenyi papa (örömtől ragyogó arczczal, diadalmasan, a hogy Napoleon
állhatott volna Austerlitz után). – No, ugy-e, mit mondtam mindig?!