– Pont fél négy; a nyergelőnél. Odafenn a második versenyre csöngetnek.
Elza _Vittoria Colonná_t nézi, a kit egy istálló-fiú mosdat. Angol
nyelven kérdéseket intéz a kis cseh ficzkóhoz, pusztán azért, hogy a
körülötte álló bámész kereskedő-segédek ne értsék, hogy mit beszél.
Egyszerre megjelenik Héthársyné. –
Héthársyné. – Hogyan, kedvesem, ti itt? Én azt hittem, hogy még
Abbáziában vagytok!
Elza. – Ó, édesem, mi most nem vagyunk sehol. A Kaszinó nyilvános
éttermében vagyunk. Kocsmából ki, kocsmába be. Nagyon elzüllött családi
életet élünk. A szegény mama…
Héthársyné. – Csak nincs valami baja?
Elza. – Nincs, de ő már, szegény, Ischlben van, s nagyon szomorú
leveleket ír onnan. Tudod, nem akart velünk maradni; őt nem érdeklik a
versenyek, a mi érthető, mert húsz év óta nagyon sok versenyt kellett
mitmacholnia. Szóval, ő már bevonult Ischlbe, fájdalom, nagyon korán,
mert ott iszonyatosan fázik. Azt írja, valahogy oda ne vigyük a szegény
papát, mert a szegény papa ott megfagy.
Héthársyné. – Ti csak a versenyek után mentek oda?
Elza. – Az alagi díj után. A papa föltétlenül tart rá, hogy az alagi
díjnál mellette legyek, s azért Blanka is velünk marad addig, a papa
kedvéért. Tudod, az őszszel, mikor egyedül flangáltunk Bécsben a
papával, s csak a Frőhlich kisasszony gardirozott bennünket,
mindenféléket kezdtek pletykálni a szegény papáról. Persze, Bécsben
senki se tudta, hogy a leánya vagyok.
Héthársyné. – E szerint már régen megjöttetek Abbaziából?
Elza. – Abbaziát már el is felejtettük! Különben rosszúl éreztük ott
magunkat, különösen a szegény mama nagyon sokat szenvedett a hőség
miatt. Mi most Rómából jöttünk.
Héthársyné. – Mit csináltatok Rómában?
Elza. – Nagyon melegünk volt. Pardon, édesem, azonnal, csak a számokat
jegyzem fel… (A nyergelővel szemben lévő táblán kiperczegtetik a lovak
számait)… 3. ez Gilchrist, 5. ez Wilton, 6. ez Bulford, 11. ez
Cleminson… 19… vajon ki ül ezen?… 23… ez a mienk… Igen, mondom, Rómában
nagyon sokat szenvedtünk a hőségtől. Azt hiszem, volt nap, hogy legalább
39 és fél kiló volt árnyékban… akarom mondani fok, nem kiló. Arra
gondoltam, hogy _Mitugrász_ 39 és fél kilóval veszedelmes lehet… Egész
nap a templomokban legyeztük magunkat, mert nem tudtunk mit csinálni.
Vagy két hétig tartott ez az állapot – képzelheted, mit tesz az két
hétig kalandozni Olaszországban a mama asztmájával – aztán felpakoltunk
és haza jöttünk, szammt Mamá… Most aztán, képzeld ezt a mispotályt: a
népek közül ki Abbaziában maradt, kit magával vitt a mama Ischlbe. Ugy
élünk, mint a diákok.
Héthársyné. – De hát mért mentetek Rómába?
Elza. – Abbaziában elkezdett esni az eső, jött a bóra, s azt hittük,
hogy Rómában szép idő lesz. Különben is, a mama egy idő óta mindig a
halálról fantáziál, s a fejébe vette, hogy ő nem akar meghalni a pápa
áldása nélkül. No és jött ez a zarándoklat; a papának eszébe jutott,
hogy egyszer már nekünk is részt kell vennünk egy zarándoklatban, mert
különben nem tudom miket képzelnek felőlünk, és top, megindultunk;
láttuk a magyarokat is.
Héthársyné. – No, és ő Szentsége fogadott benneteket?
Elza. – Külön nem fogadhatott, éppen a zarándoklat miatt; egy kisebb
társasággal voltunk nála, egy órával a főherczegnő után. De a papa több
biborossal tanácskozott a magyarországi helyzetről. Nagyon sok olvasót
hoztunk haza, persze megáldottat, neked is egy szépet, pedig csak tiz
centesimibe került. A papa vagy tizezer darabot akart venni, mert ez
igen terjeszti a vallásosságot a nép között. Sajnos, egy nagy
boszúságunk is volt. Tivoliban a kocsink egy kanyarodónál szembe került
az Esterházy Mancsiné kocsijával. Blanka köszönt, s a Mancsiné úgy tett,
mintha nem látna bennünket.
Héthársyné. – Ó, bizonyára nem látott benneteket! A Pepsa nem olyan,
nincs abban semmi póz. De á propos Blankuczi, hol van hát?
Elza. – A tribün alatt hagytam Rejtvényijével, most ez a legujabb
bogara. Különben a Miskának is ott kell lennie.
Héthársyné. – Te úgy jársz-kelsz itt, mint egy kis jockey.
Elza. – Hát, tudod, ez az a hely, a hol a legotthonosabb vagyok.
Különben a papa hítt félre, hogy beszéljük meg Lightwooddal, ne
plöndzsöljük-e meg _Vittoria Colonná_t, s aztán elszaladt, nem tudom
hova.
Héthársyné. – De milyen melegen vagy öltözve! Nincs terhedre ez a ruha?
Elza. – Tegnapelőtt könnyü ruhában jöttünk ki s a második verseny után
haza kellett küldeni a bundáinkért! És ezt mérsékelt égövnek nevezik! De
menjünk fel, már viszik a lovakat. Nézd, ez itt _Kente Fente Sárika_.
Héthársyné. – Hát ez a másik?
Elza. – A melyiken Clemi ül? Ez _Wotan_.
Héthársyné (menetközben). – Nincs valami jó tiped mára?
Elza. – A kétéves handicapban a névtelen kancza. Apja _Galaor_, anyja
_Hajfürt elrablása_. Ez ki van eresztve. Hacsak a startgép keresztet nem
húz a számitásomra. De adok neked egy jó tanácsot. Egy krajczárt se tégy
a mi lovainkra. Ezek máskor se jönnek be, de most pláne auszer form
vannak.
Héthársyné. – Fut lovatok ebben a versenyben is?
Elza. – Igen, a 23-as, _The Winner_. Azért hivják _The Winner_nek, mert
soha se nyer.
Héthársyné. – Nem bízol benne?
Elza. – Szó sincs róla. Tégy a _Linczi fiú_ra, az a legreálisabb tét.
De, végre, itt a papa!
Héthársyné. – Az ám, a jó Berzsenyi!
Berzsenyi papa. – Báróné!… (Félre inti Elzát.) No?
Elza. – No?
Berzsenyi papa. – Mit gondolsz?
Elza. – Mit mondott Lightwood?
Berzsenyi pápa. – Azt mondta, hogy _Vittoria Colonna_ köhög, s hogy
_Wotan_nak sok a chance-a. Úgy vettem észre, hogy ő, titokban, _Wotan_t
fogadta. No?
Elza. – Tudod-e, hogy _Mitugrász_ 39 és fél kilóval veszedelmes lehet?
Berzsenyi papa. – Nagyszerű! Micsoda szemed van! Az imént véletlenül
rájöttem, hogy _Mitugrászt_ az utolsó pillanatban plöndzsölni fogják.
Tudod, a két jó orrú fiú. No, mit gondolsz?
Elza. – Akkor hát ne várd meg, míg az odsza leesik. Tégy nekem is egy
százast. Azt hiszem, most még hatszorost is kapsz rá. _Linczi fiú_ heisz
favorit. Pá!