Berzsenyi. – Az nem tesz semmit; azért szívesen látom. (Ujra megrázza
Rejtvényi kezét).
Rejtvényi (leküzdi zavarát, Blankához). – Nagysád már meggyőződött róla,
hogy melyikünknek volt igaza?
Blanka. – Igen, ön nyerte meg a fogadást. (Berzsenyihez). Nem akartam
elhinni, hogy Petőfi összes halhatatlan művei egy koronáért kaphatók.
(Rejtvényihez). Már meg is vettem az egy koronás Petőfit.
Berzsenyi. – Hogyan, te egy koronás könyveket vásárolsz nekem? Én
Petőfit helyeslem, mert műveltség kell a népnek, de nem szeretném, ha
azt mondanák mirólunk, hogy a könyvvásárlásban fukarkodunk. A pénz is
kötelez, barátom. Vásárolj díszműveket, albumokat, rókavadászokat, vagy
rococo-jeleneteket ábrázoló drága könyveket, de ne vásárolj egy koronás
kiadványokat. Ezt a költők se helyeslik, mert akkor miből éljenek meg a
költők, ha te is csak egy koronát juttatsz a haza oltárának, nem igaz?