Az a fiatal költő, ki első felléptével egyszerre a közönség kegyencze
lőn, s hat rövid év alatt irodalmunkban eddig hallatlan hatást idézett
elő, nincs többé a magyar írók sorában. Minden adatot összevetve
biztosan állíthatni, hogy ő már az irodalom-történet személye, a magyar
irodalomtörténeté, mely tulajdonképen még nincs megirva.
Másutt kevésbbé jeles költő is, mint a minő Petőfi volt, nagy figyelem
tárgya. A legapróbb részletekig terjedő életrajza készül meg s műveinek
széptani méltatása gyakran felmerül az irodalmi kérdések közt. S míg a
közönség előtt mint jellem és költő egyaránt illő világításban áll,
addig a történetiró nem csak kész adatokat talál róla, hanem
többé-kevésbbé kifejlett nézeteket is.
Ime az ok, mi arra készt, hogy közzé tegyem töredékes jegyzeteimet,
melyeket Petőfi életéről, műveiről s lyrai költészetünkben még
folytonosan tartó hatásáról összeírtam.
Hiányos kisérlet ez, oly mű, mely több okból sem kimerítő életrajz, sem
valóságos széptani elmélet nem akar lenni, s nem is lehet. Akár eszmék,
akár külalak tekintetében nincsenek nagy igényei, azonban a közönség úgy
hiszem érdekkel fogja olvasni egyik nagy költője regényes
élettörténetének legnevezetesb korszakát; a történetíró néhány oly adat
birtokába jut, melyek könnyen feledékenységbe mehetnek s talán
eszmecserére nyujtok alkalmat oly nézeteket pendítve meg, melyeket jelen
irodalmi körülményeink közt nem lehet eléggé vitatnunk.
Néhány czikkben életrajzát fogom adni az 1847-ik év végeig. Olykor
részletekbe bocsátkozom, mindenütt kisérve jelleme és költészete
fejlődését, mennyire hiányos adataim engedik. Szólani fogok műveiről és
az irodalmi viszonyokról, melyek közt föllépett és hatott. Végül azon
kórjeleket érintem, melyek mint az általa alapított iskola torzításai
mutatkoznak lyrai költészetünkön.
Sokan talán mondani fogják, hogy eszményi személyt alakítottam belőle;
mások, hogy igazságtalan szigorral itéltem róla. Vádak, melyeket csak a
legszárazabb biographus kerülhet el s melyek ellen tudni fogom magamat
védeni. Legyen szabad még annyit bevallanom, hogy semminemű rokon- vagy
ellenszenv nem vezetett s igyekeztem elfogulatlan szempontra emelkedni,
a mennyiben lehet, sőt kell, oly kort illetőleg, melyben még úgy szólva
benne élünk.
De legyenek bár itéleteim, széptani nézeteim hibásak, adataimnak értéke
van, mert azokat gondos utánjárással szedtem össze, itélettel válogattam
meg s mindegyiket hiteles forrásig tudom visszavinni.