Az alkonyat sápadt sugarai, azok egy égigérő hárfa húrjai s én az én
hárfás ujjaimmal ezeken a sugarakon elzendítem az én árvaságomat és az
én gőgömet, és az a tengereken végig fog hangzani. Ilyesmit írok kéjes
versben és a versért elfogadok olyan gyönge honoráriumot, ami tíz
lépésre se hallatszik el.
Elárultam a költészetet. Úgy teszek, mintha elhinném, hogy a vers egy
pohárka likőr vagy egy skatulya cipőkrém, mert hisz ára van. Kereskedő
vagyok, nem költő; a verssel befestett papírt eladom. Papírkereskedő
vagyok. Mit ér egy szívdobbanásom, amely olyan gömbölyű s olyan tüzes és
olyan óriási mint a Föld? Mennyit ér a Föld? Mennyit ér egy sóhajom,
amely hosszabb mint az Egyenlítő? Meg lehet azt fizetni? Mennyit ér egy
rím, egy jelző, egy hasonlat, egy csöpp sós igazság, amit a szememből
kisajtoltam? Ki szabhatja meg a pénzbeli értékét a fájdalomnak, mely
szívem öltözőjéből ajkamra szökik, zenével mint az énekesnő? Szabad
pénzt várnom, pénzt elfogadnom, követelnem a kék lángért, amely hajamról
elillan, szabad azért pénzt kapnom, mint a kávéházi bűvésznek? Szabad
elviselnem, hogy homlokomra, a pólus havára, bankót ragasszanak nyállal,
mint a muzsikuscigány homlokára? Szabad lealacsonyodnom a királyig, aki
civillistát kap? Hisz én a király koronájának a csúcsán állok a ballábam
nagyujjának a hegyével és a jobbkezem mutatóujja hegyével az
esthajnalcsillagot érintem: én a király fölött a művész vagyok.
Lángban állok és jajveszékelek az ifjúságért, verset írok. Meg lehet az
ifjúságot fizetni? Mennyit ér az pénznemekben, értékpapírban,
műkincsekben, földbirtokban, nyersaranyban? Mit ér, mennyit, az
igazságok fölé havazó igazság, a belátás, a sajnálat, a szeretet, az
elmúlás, a madaras, harmatcsöppes, rózsás, füves, napfényes, vadonat új
reggel? Mit ér az élet, az emberek kiderült mézesdiós élete, a világ
tengerestül, felhőstül, mennyit ér az, mekkora honorárium jár azért?
Mennyit ér az élet, igazán, oly nagyon kíváncsi vagyok! A halált meg
szokták fizetni a gyárosok, mikor az elesett munkás holttestére pénzt
tesznek és úgy átadják a családnak. De az életnek lehet-e ára, az
életnek, a csurom eleven életnek, a gőzölgő, lágy életnek, a mozduló
embernek lehet-e ára?
Kevésnek tartom, ha egy milliárdot ígérnek egy versért, soknak érzem, ha
egy fillért kapok érte. A honoráriumot amit kapok, úgy veszem, mintha
pénzbírságra ítéltek volna. Meg vagyok szégyenülve. Zavarban vagyok itt
az emberek közt. Kínlódom.