Ma valaki előtt kicsordult a szám szélén, hogy: úgy szeretnék meghalni!
Most itthon, egyedül a karmazsin szégyent érzem homlokomon. Nem szabad
más ember előtt elárulni, hogy kívánom elhagyni az életet. Ez nem illik.
Ha meg akarok halni, az azt jelenti, hogy nem kérek abból a földből,
amelyen ő is szerepel, itt vár, itt szenved. Én elmegyek innen örökre,
nem kérdem őt, a másik példányt ezután: hogy van? nem vagyok kíváncsi
rá, nem bánom, hogy nem látom többé, nem érdekel, akármi lesz már ővele.
Gorombaság más előtt elárulni halálvágyomat, igen, privát sértés,
gorombaság. És aztán nem is igaz, hogy meg akarok halni, mert azt én is
csak hallgatom a számból, de nem hiszem. Az nem lehet igaz. Hát még
hazudtam is, mikor halált nyögtem.