A törökök, kik az éjszakkeleti Iran nagy részén szétszórtan élnek, s
kik, bárha évek hosszú során át lakjanak is irani elemektől
körülvétetve: turko-tatár jellemvonásaikat levetközni nem képesek. Ennek
arcza jóval szélesebb és husosabb, orra rövidebb és vaskosabb, szeme
kevésbé van felhasítva, egész alakja inkább kifejlődött, termete
csontosabb, mint az iranié. Annak következtében mozdulataiban is
nehézkesebb, s az ország ős lakosainál jóval alantabb fokon áll szellemi
tehetségeire nézve is, mert bárha mind a vallási, mind a társadalmi
körülmények egyaránt közreműködnek is évszázadok óta, hogy az Iranban
létező török elemeket átalakítsák, ezek most is csak igen kevésben
különböznek egyéb országokban lakó fajrokonaiktól.
Az irani török, harcziasságát is jóformán megtartotta. A persa fölött
is, ki a bátorságban csak bolondságot lát, tulajdonképen ő uralkodik. A
Szaszanidák bukása óta, majdnem minden dynastia török eredetű; az
udvaroknál leginkább a töröknyelv volt divatozó, s valamint hajdan, ugy
mind e mai napiglan épen a török tartományok szolgáltatják az állandó
hadsereg legnagyobb és legjobb contingensét. Nem lehet tehát csodálni,
hogy a török fajnak felsőbbsége folytán, a most nevezett nemzetségek
között örökös gyülölség uralkodik; a persa: „hájfejűnek“ „pimasz“nak
gúnyolja a törököt, ez viszont „gyáva alakos“nak amazt, s hogy e két faj
mennyire külön vál egymástól, eléggé bizonyítja a közmondás is: „Ám
apritsd darabokra a törököt és persát, főzd együtt hetek hosszat egy és
ugyanazon üstben, még sem lesznek soha egygyé.“
A török lakosság legtömörebb csoportjai találhatók: