(Mell nem akkeeppen veegzevdic, mint a mikeeppen kezdevdic wala.)
A postamester úr mindent akképen végzett el, a hogy megigérte: elkezdve
a ruhától a házig. Mindent a legjutányosabban szerzett be az unokaöcscse
számára.
– No, én már megházasítottalak, most már rajtad a sor, hogy
megházasodjál. (A magyarnál a ház és a feleség egyet jelent.) Valami sok
retyemutyát (értsd bútort) ne végy belé; mert a feleség majd hoz eleget.
Magadnak nem kell egyéb egy nyoszolyánál, egy asztalnál, egy
almáriumnál, meg egy pár széknél: azt nagyhamar csinál az asztalos; de
ha akarod, megveheted a volt házigazda holmijét is, a ki most már
valamelyik ángyának a nyakára megy élősködni. Nincs már annak egyébre
szüksége, mint egy légycsapóra. Addig, a míg asszony jön a házhoz, az
egyik szolgálómat odaadom kölcsön: az fejni is tud. Tehenet okvetlen
kell tartanod; aztán otthon főzetned, mert itt nincs se kávéház, se
vendégfogadó, mint Bécsben; hozzám sem járhatsz el mindennap, ha az esők
beállnak, mert akkor térdig ér a sár az utczán. A boros pinczédnek a
kulcsát pedig soha se bízd másra.
Ráby Mátyás megfogadta szépen a jó tanácsokat s egészen a szerint
rendezte be az újon szerzett házat, mint a ki ott szándékozik telepedni.
Az ugart felszántatta, buzát vettetett bele; a szőlőt befödette, s
bevásárolta a télire valót. Ismeretségeket azonban még egyelőre nem
kötött senkivel, mintha senki sem érdekelné; a látogatói irányában pedig
nagyon szófukar volt: úgy kellett belőle kipréselni a szót.
A köznép között azonban mégis hire terjedt, hogy az az úr, a ki most itt
letelepedett, a császártól van küldve, azért, hogy az előljáróságnak
hátul kösse a sarkát.
Egy este, jó későcskén, négy idegen férfi jelent meg Ráby tornáczán, a
kik a kertajtón át jöttek be az udvarra. Mind a négy rácz volt; az első
közülök, a ki magát és a többieket bemutatta, Avakumovics György volt; a
másik három neve nem megtartani való, azokkal nem lesz semmi dolgunk.
Ez az Avakumovics volt az, a ki a tanácsházban azt az indítványt tette,
hogy a nagy cassa tartalmát legjobb lenne felosztani. Akkor
letájcsolták, s azért boszút esküdött.
Ez a négy férfi késő éjfélig ott maradt Rábynál. A szolgálót kiküldték a
tehénistállóba, hogy ne hallgatózhassék az ajtón.
Nagy dolgokat beszélhettek Rábynak, mert eltávozásuk után az nem hogy
lefeküdt volna, hanem papirost vett elő, egész éjjel irt s reggel egy
egész paksamétát vitt fel a postamesterhez, a mit staféta által küldött
fel Bécsbe.