három mázsa mondliszt.
A táblabiró úr nem állhatta meg, hogy minden egyes tételnél növekedő
kaczajjal ne fejezze ki tetszését az adatok furcsasága felett! A mit
felolvasnak, az nem négy táblabirónak, de négy Gulo primigeniusnak is
sok lett volna. Hanem hát ez Fruzsinka kisasszony bénéje; ez az ő
javadalma; ebből fedezi a toilette szükségleteit. Az úriszék feladata
udvariasnak lenni a szépnem iránt. Fruzsinka kisasszony, a ratificatio
alatt, szemérmesen arcza elé tartja két kezével az asztalkendőt, hogy
szégyenkedő elpirulását eltakarja vele s csak a szöveten keresztül
vizsgálja az areopag tekintetét. A hajdú ott állt a háta mögött a készen
tartott kalamárissal, hogy a perceptor és aszszeszor aláirhassák a
megértett költségvetést, mely ellen senkinek nincsen kifogása.
Szerencsére a tinta, a melylyel aláiratott, ki volt feledve a számlából,
mert az is lett volna – egy akó. Hanem az aszszeszor úr elcseppenté a
névaláiráskor a toll nedvét s erre szolgabiró ur azt mondá nevetve: «ott
az ötödik sertés!» melyre az illető rubrum négyről ötre ex offo
kiigazíttatott. Hitelesíti azt a szolgabiró úr «coram me, mint legale
testimonium» előtt.
A számla Fruzsinka kisasszonynak átadatik s azzal mindenki kedves
egészségére kivánja egymásnak az ebédet s ha volna valakinek még valami
észrevétele, azt a czigány rázendített kesergője mellett bizvást
elfeledheti. Nem mulasztja el azonban az aszszesszor úr, hogy tarsolyát,
mely oldalán függ, az asztalra feltett czukkerpakkerájból meg ne tömje s
hatalmas kalpagját tele ne rakja narancscsal. Örülni fog ennek otthon az
asszonyember!