… Milyen különös! Nem történt velem semmi, de semmi. Még csak egy rózsát
se tűzhetek ide, erre a tiszta lapra…
És mégis érzem, hogy soha, soha se volt ilyen szép napom!
Ó, vannak fényes emlékeim!
Mikor Spaaban, egy gyönyörü este, az egész Casino oda gyűlt az ablakom
alá, hogy meghallgassa az énekemet, s a mint kiléptem az erkélyre, riadó
brávók dobogtatták meg a szivemet.
Aztán meg, mikor először jöttem ki a római operából, s meglepetve vettem
észre, hogy a száz meg száz férfi, a ki ott sorfalat állt, mind, mind
egy szálig, engem néz, mintha királynő volnék. Az a temérdek égő
szempár… mintha égő gyémántok között gázoltam volna, mint egy mesebeli
szépség.
A hogy előre lapozok ebben a kapcsos könyvben, találok még sok efféle
szép napot. Bolondság.
Soha se volt ilyen szép napom, mint ez a mai. Ez volt az első szép
napom.
Mindjárt három óra, s még most se vagyok álmos. Egy dallam jár a
fejemben, az nem hágy aludni.
Mintha most is hallanám: