Tudja, nem mintha lángoltam volna, s kéz-kézben mentünk volna le a
hegyoldalban. Ó, nagyon illedelmesen mentünk egymás mellett, s inkább
valami boldog, nagyon boldog nyugalmat éreztem, mint azt, a miről a
költők mesélnek. A szivem nem kalapált vadul, és ha a szemébe néztem,
nem gondoltam, hogy a menyországot látom benne.
Csak azt gondoltam, hogy ha ez a két becsületes, okos szem virrasztana
fölöttem: akkor nagyon, nagyon édesen tudnék aludni.
Remélem, meg van elégedve a nyiltságommal.
Ezért nem megyek.
Ön, a ki szent, mert megérti és megbocsátja azt is, a mi öntől idegen,
nem fog nagyon megijedni, ugy-e?
_Masa_.