Biarritz.
Kedves Helén kisasszony!
Igérem, hogy komoly leszek; olyan komoly, a milyen csak tudok lenni. Az
ember nem tökéletes.
A kérdés tehát ez: van-e egy szemernyi igazság is abban a temérdek
gyerekességben, a mit összefirkáltam?
Ime, a tiszta igazság, az egész igazság:
Nem tudom. Magam se tudom. Legalább ma még nem vagyok tisztában
magammal.
Az az úr (mert hiszen róla van szó, ugy-e?) ma még csak a nagy X., az
ismeretlen. Hogy holnap nem válik-e előttem a nagy Ő vé, arról fogalmam
sincs.
Teljességgel nem tartom lehetetlennek, hogy egy félesztendő mulva
felesége leszek annak az úrnak. Ez függ egy kissé tőle is (mert nem
képzelem, hogy valami nagyon kapna ezen az ötleten), és függ egy kissé
tőlem is, a holnapi, a holnaputáni énemtől, melyet nem ismerek, s
melyről csak annyit tudok, hogy nagyon bájos lesz.
És függ különösen annak a gonosz aeonnak kiszámithatatlan ötleteitől.
X. úr mindenesetre érdekel. Érdekel, mint érdekeltek összes eltemetett
szerelmeim, s rajtok kivül számos müvészeti nagyság, többek közt két
vagy három hires tenor is. Ma X.-nek határozott előnye van az operisták
felett, sőt úgy hiszem, még Birulovot is erősen hátra szoritotta
kegyeimben.
De, kérem, ne csodálkozzék azon se, ha ezentúl nem irnék róla többet, s
három hónap mulva azt is elfelejteném, hogy létezett. Minden attól függ,
mit hoz a jövő.
Ezzel befejezhetném a komolyságot, s áttérhetnék a napirendre. De tartok
tőle, hogy nem fogja kielégitőnek találni a feleletemet.
Hogy tehát semmit se hallgassak el: itélje meg maga a helyzetet. Ime, a
tények.
A tények, vagyis: oknyomozó története annak, hogyan keveredtem
atyafiságba kiváló nevü honfitársammal.
1. Mikor első találkozásunk után a Casino előtt elbúcsúztam tőle,
nagylelkű akartam lenni, és azt mondtam neki:
– Igaz, nem nézné meg egyszer a mázolásaimat, meg a szobrászati
remekeimet?! Lekötelezne, ha egy kicsit agyonbirálna. Például holnap,
féltizenkettőkor?
Tüntetni akartam vele, hogy a sértése nem hatott fel hozzám, vagy
legfeljebb olyan jelentéktelen volt, hogy a kis szolgálatával
lemosottnak tekintem.
A ki kővel dob meg, dobd vissza olyan kitüntetéssel, a melyben
közönséges halandók nem szoktak részesülni.
Udvariasan tért ki s azt felelte, hogy valami kötelesség foglalja le
arra az időre.
Nem erőszakoltam s ő se kért más órát.
2. Kiváncsi voltam, mi lehet az a kötelesség, mely előbbvaló, mint Masa
ő fensége, és az ő gyönyörűséges mázolásai? Vajjon létezik-e ilyen
kötelesség? Vagy az egész csak ürügy volt s tulajdonkép fél tőlem?
Megtudtam, hogy féltizenkettő a kis fiának a fürdőórája, s hogy a
gyermek fürdésénél ő is mindig jelen van.
Ugyanekkor megtudtam azt is, hogy özvegy ember, hogy a kis fiával egy
öreg nevelőnő és egy öreg bonne van, s hogy a Continentalban laknak.