Képzelje, édesem, minő szerencsétlenség! _Jewess_t ellopták!
Vége. Soha se simogathatom meg többé gyönyörü, olajzöld tollazatát…
Kedvem volna sirni.
Ó, milyen hitványság is, ellopni egy szegény papagályt! Egy nyomorult
madarat, a melynek csak arra nézve van értéke, a ki megszokta és szereti
szegényt!… Egy nyomorult madarat, a melynek a tolvaj nem veheti semmi
hasznát, mert bajos olyan valakit találnia, a kinek eladhatja!… És még
erre a menthetetlen tolvajlásra is akad vállalkozó!…
Ki fogom hirdettetni, hogy ötszáz frankot adok a becsületes
megtalálónak. De a reménységeim nagyon halványak.
_M_.
U. i. Most kapok Hollósytól egy levelet, melyben bocsánatot kér tőlem a
miatt, hogy késve érkezvén meg Tátrafüredről, nem küldötte meg kegyednek
a szegényeink részére járó összeget annak idejében, hanem csak napok,
sőt talán egy hét multán. De, istenem, hisz akkor kegyed a magáéból volt
kénytelen előlegezni a kis Ilmának, meg a szegény Zsófiának!… Bocsásson
meg, édes angyalom, bocsásson meg!