Volt egy király, és annak a királynak egy halásza, akit a király egyszer
elküldött, hogy fogjon nehány font halat, mert egy kis vendégséget akar
indítani. A király özvegy volt. Elmegy a halász, egész nap mindig
iparkodott hogy foghasson, de semmiképpen sem foghatott, mely miatt igen
búsúlt. Egy zöld ruhás ember, arra megy, és kérdi tole hogy miért búsúl
oly igen? A halász azt mondja: A király azt parancsolta, hogy fogjak
egynéhány font halat, de épen egyet sem foghatok, akkor a zöld ember azt
mondja neki: Add nekem amit a házadnál nem tudsz, én elég halat fogok
neked. Az ember gondolkodik, hogy mi volna az, amit o a házánál nem
tudna? hát mikor semmit sem gondolhatott, azt mondá: Na legyen a tied az
kit nem tudok az házamnál. Akkor mondá a zöld ember: Most ereszsz egy
kis vért a kisujjadbul; és adott egy kis vért a kisujjábul, a zöld ember
cédulát írt azzal, azután annyi halat fogott neki, hogy szekérrel
kellett hordani. A vendégség meglett, azután látta az ember hogy a
felesége teherben vagyon: akkor ijedt meg hogy mit cselekedett, hanem o
senkinek sem mondta, csak magában tartotta. És mikor már a szülésnek az
ideje eljött, szült a felesége egy szép férfi gyermeket, kit hogy
meglátott az apja, majd hogy meg nem halt bújában.
A gyermek szépen nevekedett, azután oskolába járatták, ott jól tanult,
úgy hogy a tanítója nagyon örvendett rajta. Hanem mikor a gyermek haza
ment az oskolábul, az apja nagyon siránkozott: kérdi a gyermek, hogy
miért sír oly nagyon mikor haza jön? Azt mondta: Talán az ördögnek
eladott kend? Akkor az apja kivallotta, és megmondta, hogy hogyan járt.
A fia azt mondá az apjának: Apám, semmit se busúljon kend, megsegít az
isten engem az ördög kezibül. Akkor elment a paphoz, megbeszélte neki
hogy mi baja volna, a papok minden szentelt jószágokkal megrakták, hogy
az ördög hozzá ne férne, és mikor eljött az ido, elvitte az ember a fiát
a tenger mellé, s ott várta az ördögöt fiastul. Hát egyszer csak látja
hogy nagy szélvészszel jön az ördög a vizen hajóban; hogy oda érkezett,
megfogja a gyermeket és a hajójába bele veti, és elmegy nagy sebesen; az
ember meg haza megy nagy keserves sírással. Az ördög már három országon
általvitte a gyermeket, hanem a szentelt eszközök által úgy
megerotlenedett, hogy már tovább nem vihette, el kellett a gyermeket
hagyni, maga pedig elment nagy haraggal, és a cédulát is visszavetette
neki.
A fiu hát most bujdosik mindenfelé, de semmit sem látott csak eget, és
földet, és vizet, és már besötétedett, akkor egy nagy koszikla alatt
látott egy kis lyukat, és abbul a lyukbul nagy világosság jött ki; és
nagy kiáltást hallott, mondván: Segélj ki engem ebbül a lyukbul,
szerencsés ember lészsz a világon. Erre fut, és egy durungot talált,
avval a követ felfeszítette, és egy undok varasbéka jött ki alóla; a
legény megundorodott tule, azután a béka megrázta magát, s egy szép
leány lett belole, hogy a legény nagyon csudálkozott rajta, és látta
hogy a kosziklábul egy nagy aranyos vár lett, és körulte szép aranyos
kert terjedt el; a leány pedig megszólamlott hozzá, mondván: Látod,
engem megszabadítottál egész várammal együtt, hanem most végy el engem,
és légy az én uram. Én el voltam átkozva, én király leánya vagyok. Ekkor
elvette, és más városba mentek, megesküdtek, hanem azután is csak abban
a várban laktak.
Egyszer a fiu nagyon szomorú volt; a felesége észrevette a szomorúságát,
és kérdezte hogy miért oly szomorú? Akkor mondá: Szeretném a szüléimet
még egyszer meglátni. Mondá a felesége: Szüléidet ha akarod meglátni,
megláthatod, hanem megbánod, mert nagy bujdosásodra fog esni. Mondja az
ura Csak még is szeretném meglátni a szüléimet. Akkor egy almáriomot
nyitott fel neki, és abban az apját és anyját meglátta, hanem szörnyu
messzi voltak hozzá; mondja hát: Még is csak elmegyek én, meglátogatom
oket. Akkor a felesége egy gyurut adott neki, és azt mondá: Vedd el ezen
gyurut, ennek oly ereje vagyon, hogy ahol akarod, mindjárt ott lehetsz,
és hogyha valami szükséged lesz, szorítsd meg a gyurut, én mindjárt ott
leszek segítségedre; hanem a király ha kérdezi tuled, hogy ha van-e
feleséged, és ha szép vagyok-e, azt ne mondd hogy szép vagyok, mert
megbánod. Akkor gondolta hogy az apjánál legyen, és mindjárt ott
termett.
Ahogy a király meghallotta, hogy a halász fia megjött, mindjárt magához
hivatta, és mindent kérdezett tule, hogyan és miket kellett neki
próbálni; o pedig mindent elbeszélt, hogy hol járt, és miket próbált.
Akkor a király mondá: Van-e szép feleséged? O pedig mondá: Van bizony,
olyan, hogy egész országában olyant fölséged nem talál. A királyné szép
de csak árnyékában sem állhat ennek. Akkor a király azt mondá: Na ha oly
szép, hozd el, hadd lássam, mert ha el nem hozod, vagy el nem hozatod,
én tégedet fölakasztatlak, mert a király azt gondolta magában: ha
egyszer itt lesz, akkor majd elveszem tule feleségemnek. A tömlöcbe
vettette tehát, hogy, ha el nem hozatja a feleségét, fölakasztatja. Hát
szegény a tömlöcben szomorkodván eszibe jutott a feleségének mondása;
akkor gondolta magában, ha elhívom a feleségemet, talán csak nem veszi
el tulem; azért a gyurut megszorítja, s a felesége mindjárt ott termett.
A király hogy meglátta, elcsudálkozott rajta, hogy micsoda szép asszony
az! és jó ebédet készíttetett, és ebédeltek. Ebéd után az asszony a
királytul kikéredzett, hogy hadd sétáljon egy kicsint az urával; a
király azt mondá, hogy kimehetnek, hanem soká odakint ne maradjanak,
kimentek hát a kertbe, sétáltak, azután leültek egy pázsitra, ott a fiu
a felesége ölibe tette a fejét, és elaludt; a felesége lehúzta a gyurut
az ujjárul, és egy pár vassarut hagyott neki, és a talpára azt írta:
Ezen vassarukat húzd a lábadra, és addig menj a világon, míg egy
darabjában tart, még sem találsz engem föl. És mikor fölébredt, senkit
sem látott mást, hanem egy pár vassarut. Mikor a talpán lévo írást
elolvasta, csak elájúlt, ijedtében a földre dult, soká ott feküdt;
azután bement a királyhoz, sírva mondotta neki: Felséges király, ime
mely szerencsétlenul jártam, a feleségem itt hagyott, elment tulem, egy
pár vassarut hagyott itt, azt írta a talpára, hogy ha addig megyek
széles ez világban, míg a sarukban egy kis darab lesz, még sem találom
fel többet soha. A király kiment, s vizsgálta, o is csak úgy találta
amint hallotta, azután azt mondta neki: Na csak menj, keresd fel, adok
költséget az útra, valamennyit csak kivánsz. Azután elbujdosott; az apja
eleget siratta és az anyja, de éppen semmi sem használt, csak elment, és
már nagy messzi ment és mindenkitül kérdezte, hogy ki tudna az aranyos
vár felol valamit mondani, de senki sem tudott felole hírt mondani.
Azután elment a Naphoz, és a Naptul kérdezte, hogy nem látta-e az
aranyos várat? a Nap azt mondta, hogy o nem látta, hanem menjen a
Holdhoz, az talán meg tudja mondani. Elment, s a Holdtul is kérdezi, a
Hold azt mondta én ugyan nem láttam, hanem menj a Szélhez, talán az meg
tudja mondani. Elmegy a Szélhez is; a Szélnek az anyja volt oda haza,
bemegy, és jó napot mond a Szél anyjának; azt mondja a Szél anyja: Isten
hozott fiam, mit keresel? monda a legény: Öreg anyám, adjon nekem az
éjtszakára szállást. Az asszony azt mondá: Jaj fiam, bizony örömest
adnék, hanem a fiam majd nagy haragosan haza jön, és téged összeszaggat;
de o sem hagyott békét, hanem elolbeszélte minden baját neki, hogy miért
fárad, akkor adott szállást neki, és estve, hogy a fia haza ment,
kérdezte: Micsoda idegen ember van a háznál? érzem a szagát. Az anyja
megbeszélte hogy mi járatban volna, azután behívta, és kérdezte a Szél,
hogy mit keres? A legény elbeszélte hogy hogyan járt, és mit keres;
azután a Szél mondá neki: Én hallottam és láttam is hol van az a vár,
hanem a feleséged férjhez megy, épen holnap lesz a lakodalma; nekem
holnap oda kell mennem tüzet fúni, velem eljöhetsz ha bízol hogy velem
érsz. Azután vacsoráltak, és lefeküdtek. A legény nem alhatott, hanem
kiment és járkált, s egy erdobe ment, és lát három ördögfijat, hogy azok
egymással pöröltek. Oda megy és kérdezi, hogy mi bajok nekik? azok
mondák: Az atyánktul maradt ezen három hasznos jószág: bocskor,
köpönyeg, és erszény, és mindenik a jobbikat akarja választani. Akkor
mondja nekik: Mi hasznát lehet azoknak venni? mondák az ördögök: A
köpönyeget aki reá veszi, azt senki se látja, a bocskort ha felköti,
minden lépésre három száz mérföldnyire léphet, az erszényben pedig
mindig pénz van. Azután mondja nekik a legény No hát adjátok ide azon
jószágokat, elosztom köztetek; és egy nagy hegyet mutat nekik, hogy a
melyik leghamarébb oda fut, amelyiket akarja azt veheti el magának. Hát
megindúlnak, a legény pedig azalatt a bocskort felköti, a köpönyeget
ráveszi, az erszényt a zsebibe dugja; azután az egyik ördögfi oda
érkezett, akkor kérdi: Látsz-e engem? a másik is oda ér, attul is kérdi,
ha látja-e, az is azt mondta hogy nem látja; a harmadiktul is kérdezi,
hogy látja-e? az is úgy felel hogy nem látja. Akkor azt mondja: Na, ha
nem láttok, ne is lássatok soha. Akkor elvitte a jószágot, s a Szélhez
visszament, és lefeküdt; hanem igen elaludtak, a Szél fölébred, azt
mondja neki: No most ugyan elaludtunk, hanem én még is elmegyek; ha te
velem érsz, eljöhetsz. O pedig mondja hogy vele ér; akkor megharagudtak,
és útnak indúltak; a Szél ment amint csak mehetett, ez pedig mindig a
sarkában volt, úgy hogy a bort is letiporta a lábárul, és oda érkeztek,
és bementek. A vendégek éppen akkor ebédeltek. A legény bemegy a
vendégek közzé, hanem senki sem látta, o pedig az ételt elvette elollök
és a másik szobába vitte, s a Széllel megették; azután a Szél elment, o
pedig lefeküdt az ágyba, és a köpönyeget letakarta magárul; a szobaleány
bemegy, és megösmerte; csakhamar befutott, s az asszonyának megmondta,
hogy az elso ura itt van. Az asszony kimegy, o pedig betakarta magát a
köpönyeggel, az asszony nem láthatta; tehát visszament. A szobaleány
megint csak bemegy a szobába, s hogy látja ott fekszik, akkor megint
mondja az asszonyának, hogy ott van; az asszonya pedig nyakon üti, hogy
miért hazud elotte; de a leány könyörgött neki, hogy csak menjen ki,
mert ott van; az asszony kimegy, és látja hogy ott fekszik, akkor a
nyakába esett, és csókolták egymást, azután az asszony kérdezte, hogy
hogyan tudott oda menni? o pedig elbeszélte minden esetét és fáradságát
a feleséginek. Ekkor az asszony bemegy a vendégek közzé, és azt mondja
nekik: Urak, nekem egy almáriomom vagyon, akinek a kulcsa elveszett, és
én újat vettem helyette, most pedig a régi kulcsot is megtaláltam: már
most itéljenek: hogy melyiket tartsam meg. Az urak azt mondták, hogy
mindig jobb a régit megtartani, az újat eltenni. Akkor mondá: Hát legyen
úgy, én a régi mellett maradok; mert én az én elobbeni férjemet
elvesztettem, és most megtaláltam. Akkor bevezette karjánál fogva, s az
urak látták, hogy oly derék ember, hogy abban az országban nem volt
olyan. Azután mind elmentek, ok pedig most is uralkodnak, ha életben
vannak.
[Transcriber's Note:
Alternative spellings have been retained as they appear in the
original.
List of corrected typographical errors:
Page IX, "A Venus madara"
changed to "A Vénus madara"
Page X, "Az irástudó szegény fia"
changed to "Az irástudó szegény fiu"
Page 006, "Venus madaráról"
changed to "Vénus madaráról"
Page 039, "vihetek vegbe"
changed to "vihetek végbe"
Page 048, "a Hajnál haza ér"
changed to "a Hajnal haza ér"
Page 048, "megbarancsolta nekik"
changed to "megparancsolta nekik"
Page 056, "pedig itt hagy tt"
changed to "pedig itt hagyott"
Page 057, "bizonynyal tüdhassam"
changed to "bizonynyal tudhassam"
Page 063, "hegy volgyön"
changed to "hegy völgyön"
Page 063, "kiadta tehát a parancsolatatot"
changed to "kiadta tehát a parancsolatot"
Page 068, "az ördög; monda, Eredj vissza"
changed to "az ördög; monda: Eredj vissza"
Page 069, "és én is háromszor átkoztak"
changed to "és én is háromszor átkozlak"
Page 110, "Mondja neki Floreotina"
changed to "Mondja neki Florentina"
Page 111, "nyársba húzafott"
changed to "nyársba húzatott"
Page 118, "mindenét tisztán alálta"
changed to "mindenét tisztán találta"
Page 165, "azt valaszolták neki"
changed to "azt válaszolták neki"
Page 170, "lefekszik a tuz melle"
changed to "lefekszik a tuz mellé"
Page 175, "hogy úgy tndok"
changed to "hogy úgy tudok"
Page 179, "térdte estek"
changed to "térdre estek"
Page 222, "és a megvaltójának"
changed to "és a megváltójának"
Page 230, "elszánta magat"