Volt egy mesterlegény, a ki sok országokat bejárkált, hanem sehol dolgot
magának nem talált. A pénze tehát elfogyott, és dohánya sem volt több
mint három pipára való, pedig okeme igen nagyon szerette a dohányt, úgy
hogy mindég dohányozni akart. Egyszer egy erdobe jutott, de mivel az
erdo igen nagy volt, sokáig ment, hanem ki nem érhetett; gondolkozott
magában, hogy mitévo legyen: ha lefekszik, vagy megfagy, vagy a vadak
megeszik; soká gondolkozott, végtére még is csak lefeküdt, és hamar
elaludt. De sokáig nem alhatott, mivel igen hideg volt; felkel tehát, s
lám messzi lát egy tüzet: gondolá magában, hogy én oda megyek, talán
csak nem ölnek meg; s fogta magát, a tuz felé sietett, és mikor a tuzhöz
ért, látja hogy három csúnya fekete ember fekszik a tuz mellett; mondja
nekik: jó napot bátyáim! felelnek: Néked is jó napod legyen. Mondja
nekik a vándorló: Szépen kérlek barátim, engedjétek meg, hadd
melegedhessek meg a tüzeteknél; felelnek neki a három fekete emberek:
csak melegedjél meg. Ez lefekszik a tuz mellé, és megmelegszik jól; és
egyszer egyik ember fölkél a tuztol, elolvesz egy nagy pipát, és kér egy
pipa dohányt; a vándorló legény ad neki egy pipával, az lefekszik. A
másik is fölkél, az is kér egy pipával, akkor már megijedett a legény,
hogy magának se marad, de azért még is csak ád neki, az is reá gyújt;
azután a harmadik is fölkél, és hozzá megy, hogy adjon neki is egy
pipával, akkor azt mondja neki: Csak add ide a mi van, majd lesz neked
dohányod a mennyi kell; akkor az utolsót odadja neki. Azután fölkél
ketteje, és elmegy, egyik pedig ott marad a tuznél; egyszer jönnek, és
két szekér dohányt hoznak, azt a tuz mellé ledöntik, és azt mondják
neki: Na te, hogyha ezt a dohányt holnap reggelig meg nem dohányzod,
tehát oda lészsz; majd mind elmegyünk, de reggelre vissza jövünk. El is
ment mind a három, ez pedig a bokrokba ment, és egy hosszu póznát
levágott, abbul pipaszárat csinált, azután a dohányt a tuzre rakta, a
pipa szárat bele dugta, úgy dohányzott. Reggel, mikor a három fekete
ember hozzá jött, már a dohányt mind megdohányozta: hogy látták, a
vállát megveregették, hogy végbe tudta vinni. Azután elvitték, s egy
várost mutattak neki, és azt mondák: Látod ezt a várost, abban lakik egy
gróf, annak van három leánya, hanem mind egész háza népével oly
istenfélok, hogy mi sokszor próbáltuk, még sem tudtuk megkapni oket, mi
pedig ördögök vagyunk; már most próbáld te, hogy ha egyet megkaphatsz
közulök. Menj be a városba, végy egy házat, mi annyi pénzt adunk hogy
teljes életedbe nem szukölködöl pénzbul, hanem egész esztendon által nem
lesz szabad magadat megtörülni, sem pedig megmosni. A legény elmegy, s
mindent úgy cselekszik amint az ördögök parancsolták: a városba egy szép
házat vett, abba lakott, és a pénze kád számra állott, úgy élt sokáig.
Egyszer a gróf minden jószágát elvesztette a játékon, igen szegény módon
kellett neki élni, azonban egy ember megmondta a grófnak, hogy itt a
városba volna egy ember, az kinek igen sok pénze van, menjen ahoz, az
majd ád neki valamennyi kell. Elmegy a gróf hozzá, már akkor o igen
piszkos és szurkos szorös volt, és könyörgött neki, hogy adjon neki
egynehány ezer forintot, majd a jószágát kiváltja, azután megfizet neki
becsületesen. A piszkos, úgy mint az ördögök jobbágya, adott neki pénzt
valamennyi tetszett neki, avval a gróf haza megy, és azt gondolta, hogy
majd elmegy, és a mit a játékon elvesztett, majd vissza fogja nyerni. El
is ment, és azt is mind elvesztette, azután haza ment nagy bújában,
senkinek sem szólt, hanem egyszer azt gondolta magában, hogy elmegy ahoz
a piszkoshoz, majd az megint ád neki pénzt, és el is ment, könyörgött
hozzá, hogy adjon neki pénzt, inkább a három leányai közzul akármelyiket
akarod, feleségednek veheted. Akkor a legény annyi pénzt adott neki,
hogy egész jószágát kiválthatta a gróf, azután hogy mindent kiváltott,
szépen élt oda haza a leányival.
Egyszer a piszkos elmegy a grófhoz, és mondja neki: Az úr nekem a
leányai közul egyet ajánlott, már most adja meg. A gróf az öregebbik
leányát behívja, s azt mondja neki: Édes leányom, nekem ez az úr sok
pénzt adott, hogy a jószágomat kiválthattam, azért én közuletek egyet
neki feleségnek igértem, azért elmégy-e hozzá? Felel a leány: Én ehez a
taknyoshoz mennék-e? elszaladt, és reá köpött. Azután a középsot
hivatta, annak is megbeszélte szándékát, de az is azon szerint reá
köpött, és elszaladt. A harmadikat is behivatja, annak is megbeszéli
akaratját. Az felel az atyjának: Mivel, atyám, parancsolod, én hozzá
megyek, és mindjárt kezet adtak egymásnak. A legény napot tett, hogy
mikorra várják. Akkor elment az erdore a tuzhöz, és a három ördög már
várta; a tuz mellett egy kád meleg víz volt, és egy fél mázsa szappan.
Mindjárt megkapták és a kádba vetették, megszappanozták és megmosták,
azután kivették, és egy szép inget adtak reá, azután megborotválták, és
igen szép ruhát adtak reá. A kocsik már ott álltak, minden kocsiba hat
hat lovak, az elsobe fölültették, elol két vadász ült, és hátul két
huszár állt, úgy a többi azon szerint, pedig mind ördögök voltak. Így
nagy parádéval a gróf udvarába mentek, a gróf es leányai nagyon
csudálkoztak rajta, hogy ki legyen az a nagy gavallér. Tehát hogy
megállottak, a huszárok mindjárt leugráltak, és karjánál fogva fölvitték
a garádicson. A menyasszony eleibe jött, megölelték egymást, és
megcsókolták. Ezt hogy a nénjei meglátták, kiszaladtak a kerten. És
mivel hozzá nem mentek, mind a ketto felakasztotta magát. A három ördög
a volegényhez mentek, a vállát megveregették, és mondák: Ember vagy,
mert nekünk is hármunknak kettot szereztél, magadnak pedig egyet, de meg
is érdemled. Akkor nagy lakodalom lett. Azután egymástul elváltak. A
házasok most is élnek ha meg nem haltak A két öregbik pedig az ördögöké
lett.