XXXIX. A SZÍNVÁLTOZÓ KIRÁLYNÉ.

Volt egy királyné, aki minden órában más színben változott, egy órában

fejér, másikban sárga, harmadikban zöld, és így más-más színt mutatott a

képe. Annak pediglen volt egy igen szép fia, aki az anyjának egyszer azt

mondá: Asszonyanyám, én már azon szép idot elértem, melyben meg kell

házasodnom; azért adjon nekem pénzt, és egy regement huszárt mellém,

akik engem kisérjenek. Felel neki az anyja: Kedves fiam, azt tuled meg

nem fogom, csak menj el, és végy pénzt magaddal a mennyit akarsz, hanem

azt megmondom, hogy addig haza ne joj, míg oly feleséget nem kapsz, aki

minden órában változik a színiben mint én is. A fia megfogadta a szavát

az anyjának, és magához vett tizenkét szeker pénzt, és egy regement

katonát, úgy oztán megindúlt, országokat járt; már messzí országokba

elérkezett, de sohul olyant nem talált, mint az o anyja volt. Már pénzek

is elfogyott, hogy nem élhettek; és nem mehettek tovább; azért vissza

kellett nekik fordúlni haza felé. Mikor haza érkeztek, elbeszélte az

anyjának, hogy sehol oly személyre nem találhat mint az anyja, azért

haza kelletett jönnie. Az anyja azt mondja neki: Kedves fiam, még

egyszer menj el, és vígy több pénzt magaddal, talán még is akadsz olyan

személyre mint én vagyok. A királyfi nagy bújában huszonnégy szeker

pénzt vitt magával és egy regement huszárt, s nagy búban ment messzi

országba.

Egyszer talált egy városba menni, ahol egy halottat akartak eltemetni,

és mikor a tetohöz érkeztek vele, a holttestet letették és nagy

durungokkal verték. Ezt a királyfi hogy meglátta, nagyon sajnálkodott

rajta, oda ment, és kérdezte, hogy miért verik azt a holttestet azok

pedig felelének neki, hogy éltében sok adósságot tett, és senkinek meg

nem fizetett, azért verik holta után a testet. Mond a királyfi: Csak ne

verjétek, a mi adósságot tett, inkább mind megfizetem. Hogy ezt mondta,

a testet mindjárt eltemették. Azután kifizette minden adósságát úgy,

hogy a huszonnégy szeker pénz mind rá ment, és a katonái lovait is mind

oda adta az adósoknak, hogy csak békével maradjanak; azután az városba

ment szállásra, más nap pediglen a katonáit mind visszaküldötte, és maga

útnak indúlt. Mikor a temetohöz érkezett, a temetobol egy ember fölkelt,

és hozzá megy, s mondja neki: Uram, tudom hogy szolgád nincsen, azért

fogadj meg engem, én híven szolgállak. Felel a királyfi: Barátom, én meg

nem fogadhatlak téged, mert pénzem nincsen, és most haza megyek. Felel

az ember: Nekem fizetés nem kell, hanem én még is felkeresem azt a

személyt, akit az anyád kiván. A királyfi nagy álmélkodva megfogadja, és

elmegy vele más uton.

Egyszer az urának mondja: Uram, csak joj utánam, majd én elmegyek

szállást csinálni. Akkor elmegy egy elátkozott várba, aki tele volt

ördöggel, és mondja: Halljátok ördögök: most jön az én uram, aki titeket

el akar ebbül a várbul uzni; hanem fogadjátok számát majd titeket én egy

kamarába elzárlak, úgy megmaradtok. Az ördögök engedtek neki, és az urát

oda bekvártélyozta; ott hált a királyfi azon éjjel. Más nap megmutatta

neki az útat hogy merre menjen; az urát útnak ereszti, maga pedig ott

maradt. Akkor az ördögöket kiereszti, az ördögök pedig nagyon

megörultek, hogy oket megtartotta; azért azt kérdezték tüle, hogy mit

kiván tulök? mindent megtesznek neki, hogy uket megtartotta. Volt pedig

abban a várban egy rozsdás puska és egy köpönyeg melyet az ördögök

oriztek; azt kérte tulök, mert már tudta hogy mire valók; az ördögök

pedig örömest neki adták. A köpönyeget magára vette, a puskát pedig a

vállára vetette, azzal az ura után ment mint a szél. Mikor az urát

elérte, beszélt vele! de az ura otet nem látta; azért kérdezte az ura:

Hol vagy én szolgám, hogy nem látlak? és velem beszélsz. Akkor a

köpönyeget magárul levetette, és látható lett. Akkor az urának monda:

Uram, itt vagyon az város, amelyben a te feleségedet föltaláljuk, azért

vigyázz magadra; abban a városban pedig egy ördöngös király van, akinek

ördögök szolgáltak volt; annak egy szép leánya van; azért oda mentek, és

a királyt köszöntötték, és megmondták neki, hogy mit akarnak; a király

leánya pedig nagyon örult, mert igen szép legény volt a királyfi. Azért

a király azt mondja: Na nem bánom, hanem három próbát tegyünk, hogyha

azt meg tudod tenni, a leányom a tiéd; hogyha pedig meg nem tudod tenni,

az ördögökkel összeszaggattatlak. Azért elsoben egy pár arany papucsot

vett elol a király, és mondja az ördögöknek: Ezt vigyétek a tenger

szigetiben, és abban a ládában csukjátok. A szolgája pedig mindenütt az

ördögök után ment a köpönyegben, az ördögök nem láthaták, mert a

köpönyeg rajta volt, azért a papucsot a ládába tették, a királyfi

szolgája pedig kivette a ládábul, és haza vitte, s az urának odaadta.

Másnap az ífju király az ördöngös királyhoz vitte a papucsot; ez monda

neki: Felséges király, tetszésed szerint a papucs itt van. Felel a

király: No itt van egy pár arany kés, azt vigyétek a tenger szigetébe,

és jól becsukjátok. Az ördögök kapták a pár kést, és elvitték a tenger

szigetébe, de mind hiába, mert az ífju király szolgája mindenütt a

nyomokban volt, és alighogy a ládába tették, már ez kivette és az urának

haza vitte. Más nap azt is az öreg királynak általadta. Harmadszor a

leánynak az ujjáról egy gyurut húzott le, azt adta az ördögnek, azzal is

az ördögök nagy hamarsággal a tenger szigetibe mentek, ládába vetették,

hanem azt is csakhamar az urának visszahozta a szolga, az ífju király

pedig nagy örömmel az ördöngös királynak adta; akkor monda neki: Én

ördögi erovel bírok, de te meg egész ördög vagy, mert azt mind

megcselekedted, amit semmiféle ember sem tudott volna megcselekedni:

azért legyen a leányom a tied.

Más nap a leányt elvitték, és mikor az uton mentek, egy temetohöz

érkeztek; hát azt mondja a szolga az urának: Uram, már most én itt

maradok, hanem azt tudod hogy a leányt ketten nyertük; már most fele az

enyim, fele a tied; azért most kétfelé szakasztom. A királyfi könyörgött

neki, hogy azt ne mívelje, de o arra nem engedett; csak kétfelé

szakasztá: tehát kigyó s béka esett ki belole, és akkor megint

összetette, és sokkal szebb lett mint elobb volt, és azt mondá: Uram,

már most elviheted, ez lesz olyan mint az édes anyád; ez is minden

órában változik a színiben. Már most élhetsz vele. Én ezt azért

cselekedtem veled, hogy azt a jót cselekedted velem, mert én voltam az

az ember, akit holtom után vertek. Már elkárhoztam volna, hanem te

megváltottál engem. Akkor eltunt elole: az ífju király pedig elment a

hazájába, és elvette feleségének; így lett vége mindennek.

Gaal György magyar népmese-gyűjteménye (3. kötet) · 第 26 / 40 题