Egy bölcs hajdan szamáron útazott. –
Azóta az idő megváltozott,
Nagyon megváltozott már,
Most a szamarak
Lovagolnak,
A bölcs pedig gyalog jár.
(Szalk-Szent-Márton.)
Daczos leány!
Daczos leány!
Hagyd megcsókolni magad,
Hagyd átölelnem derekad.
Nap megy nap után,
S ha napjaid elhaladnak,
Maradsz magadnak.
Száraz derekad
Majd senki meg nem öleli,
Csak a koporsónak deszkája,
S halvány ajakad
Más nem csókolja, csak a sír férgei…
Gondolj reája. –
Mit érzesz,
Nem rendül meg szived?
Nem érezed,
Hogy ez hideg csók, hideg ölelés lesz?
(Szalk-Szent-Márton.)