Mit ettél, föld, hogy egyre szomjazol?
Hogy annyi könnyet s annyi vért iszol?
(Szalk-Szent-Márton.)
Mely’k a legvígabb temető?
Mely’k a legvígabb temető?
A bú temetője!… »S ez hol lelhető?«
Azt kérditek, úgy-e bár? –
A bú temetője a boros-asztal,
Közepén a kereszttel, a nagy palaczkkal,
E mellett sírhalom minden pohár. –
Járjunk e víg temetőbe
Ily szomorú időbe’!
(Szalk-Szent-Márton.)